IV. Károly király József főhercegre bizta katonai örökét, a keleti hadsereg arcvonalparancsnokságát. József főherceg már át is vette az erdélyi front vezetését és elbucsuzott a temesvári ( VII. ) hadtesttől, mely 1914 novemberétől szakadatlanul az ő vezérlete alatt küzdött.
A temesvári hadtest hős katonái fájdalommal látták József főherceg távozását, mert képzelni sem lehet jóságosabb és szeretőbb főparancsnokot József főhercegnél, aki mint hadvezér a homonnai véresen komoly napoktól a kilencedik Isonzo-csatáig példátlanul álló nehéz és felelősségteljes, de dicsőséggel teli pályafutást tett meg. Azok a rendkivüli áldozatok pedig, melyeket ugy József főherceg, mint felesége Auguszta főhercegasszony, sebesült vitézeinek jóléte érdekében hoztak, örökké felejthetetlenek maradnak mindannyiunknak.
Különösen magyar katonáink érezték a főhercegi pár szeretetét és jóságát, mellyel örök hálára kötelezték a harcban álló magyar népet.