Mesterséges életrekeltés

Három párisi orvosnak évekkel ezelőtt állitólag sikerült volna egy fiatal leány holttestét mesterséges módon életrekelteni s mintegy három óra hosszat életben tartani. Ez a hir pedig De Larmandie ismert regényiró, révén terjedt el. Az a bizonyos három párisi orvos, akiről csak annyit árultak el, hogy mindhárom az egyetemi fakultás jóhirü professzora, egy fiatal leány holttestét igen komplikált eljárás után langyos vizben lemosta és rendkivül erős villamáramnak és mágneserők behatásának tette ki.

A fiatal leány erre föltámadt halottaiból, visszanyerte eszméletét és elmondta túlvilági tapasztalatait. Ime, a leány előadása: "Tegnap este mély álomba merültem a kórházi ágyon. Nagyon gyönge voltam. Lassanként elvesztettem öntudatomat, s megszünt minden fájdalmam. Egy bizonyos ideig, nem tudom pontosan megmondani, hogy meddig, abszolút öntudatlanságban, tökéletesen elernyedve feküdtem, teljesen megsemmisülve. Később azonban valami bizonytalan rosszullét fogott el, s ugy fáztam, hogy szinte borzongtam bele. Úgy éreztem, mintha minden életerőm lassanként a szivem felé huzódnék, míg eszméletem agyam egy rejtett zugába vonta volna meg magát.

Csakhamar azonban ez a csekély eszméletem is elhagyta testem, de azzal továbbra is benső és csodálatos érintkezésben maradt. Ebben a pillanatban, nem tudom hol, de látni véltem elernyedt, vértelen testemet, s dermesztő hideg levegő csapott meg. Majd, mintha távoli, elhaladó orgonahang gyászének hangjaival olvadt volna össze. Nem tudom pontosan megmondani, meddig tartott ez a lidércnyomásszerü érzés. Most egyszerre egy gyönge ütés, mintha villamos áram ütése lett volna, de nagyon gyönge ütés, hirtelen elszakitotta azt a köteléket is, amely engem még porhüvelyemhez kötött.

Most már csak lelki szemeimmel láttam. Képzeljétek magatok elé az első áldozásra készülő, fehérruhás leánykát, akit durva rablócsapat sáron-mocskon át elrabol és ronggyá tép szét. Az én holttestemet is azonképpen a szörnyetegek egész csapata lepte el, mely a merev, vértelen hullát cafatokká tépte szét." De Larmandie azután elmondta még a föltámasztott leány további sorsát. Amikor a leány visszanyerte eszméletét, oly nagyfoku izgatottság fogta el, hogy őrült dühvel rohant az orvosoknak, akiket meg akart fojtani. Hogy csillapitsák, morfium-injekciókat alkalmaztak az orvosok, de az adag bizonyára túlerős lehetett, mert a leány most már örökre elaludt tőle.