Mint ismeretes, Ő Felsége megkoronáztatása alkalmából 1916 deczember 23-án kelt legfelsőbb elhatározásával közkegyelmet engedélyezett. Ez a közkegyelem két részre oszlik: általánosra és egyénenkéntire.

Az általános kegyelemben már a legfelsőbb elhatározás kibocsátásának ténye által mindazok az elitéltek részesültek, a kiknek büntetése bizonyos mértéket meg nem halad. Ez a mérték általában három hétig terjedhető szabadságvesztésbüntetés vagy kétszáz koronát meg nem haladó pénzbüntetés, a hadbavonultak feleségeire és özvegyeire nézve pedig, ha a büntetendő cselekményt férjüknek a háború idején teljesített katonai szolgálata alatt követték el, hat hetet meg nem haladó szabadságvesztés vagy négyszáz koronát meg nem haladó pénzbüntetés. De az ilyen elitéltek közül is csupán azok részesülnek az általános kegyelemben, a kik előzőleg szabadságvesztésbüntetéssel sújtva nem voltak, valamint a kiknek büntetését nem uzsora vagy árdrágitó visszaélés miatt szabták ki. Az általános kegyelemben részesülők száma megközelíti a hatvanezret. Ennek a nagy számnak oka abban keresendő, hogy a háború kitörése óta gazdasági, családi és katonai okokból a kisebb büntetéseket rendszerint nem hajtották végre s igy az általános kegyelemben részesültek olyanok is, a kiknek büntetését rendes körülmények között már régen végrehajtották volna.

Az egyénenkénti kegyelem tekintetében Ő Felsége csupán felhatalmazást adott az igazságügyminiszternek, hogy az arra érdemesnek talált elitélteket kegyelemre ajánlhassa. Az erre vonatkozó több ezer kegyelmi kérvény és javaslat most áll elbirálás alatt és e tárgyban a legfelsőbb elhatározás kieszközlése a közeli jövőre várható.