(P-r. F.) Egy általánosan elterjedt felfogás, mely jórészt oka annak, hogy oly tulsokan vágyakoznak a pénzintézeti tisztviselői pályára, az, hogy bankhivatalnokaink munkaideje a többi kereskedelmi irodák személyzetéhez képest a legkisebb és hogy e tekintetben az összesek közül a legjobb helyzetben vannak.
Ennek a felfogásnak következménye az is, hogy a szellemi munkásoknak egészségi szempontból annyira szükséges szabadságidő megadása körül bankhivatalaink vezetői nem tanusitják azt a készséget, melyet e tekintetben méltán elvárni lehetne. Csak kevés irodában van meghonositva az összes tisztviselőkre kiterjedő kötelező szabadságidő, mig a legtöbben, a fiatalabb hivatalnokok egyáltalában nem, az öregebbek pedig csak bizonyos évi időközökben, vagy pedig csak nyomós okok előhozása mellett kapnak rövidebb-hosszabb szabadságidőt. 

Ezek a viszonyok most egy csapásra meg fognak szünni.
Egynéhány banknál már elhatározták, a többieknél pedig el fogják határozni, hogy minden tisztviselő minden évben egy bizonyos szabadságidőt kap, melyet igénybe is kell vennie.

Ezen határozat meghozatalának okai pedig a következők:
A bécsi Länderbanknál az elmult napokban óriási sikkasztásnak jöttek nyomára. A sikkasztást egy oly tisztviselő követte el, ki fölötte szorgalmas ember hirében állott s kinek szorgalma annyira terjedt, hogy sohasem kért szabadságidőt. A meginditott vizsgálat folyamán kiderült, hogy a sikkasztás oly jellegű volt, hogy ha a sikkasztó csak egynéhány napig nem jött volna az irodába, azonnal kiderült volna, s igy egyuttal megtudták azt is, hogy miért nem vette ki sohasem szabadságidejét.

Ezt az egy esetet most már az összesekre vonatkoztatták.
A sikkasztás okozta nagy izgatottság közepette sok pénzintézetnél elhatározták, hogy a tisztviselők visszaélései megtudására (értsük meg jól, megtudására, nem pedig meggátlására) mindegyiknek szabadságra kell mennie, hogy távollétében az őt helyettesitő tisztviselő rájöjjön, vagy egy, ez idő alatt teljesitett revizió által, megtudható legyen esetleges manipulációja.