Májussal a verőfény, a jó meleg napsugár köszöntött reánk és ezzel uj élet kezdődött a színházaknál. Amig eddig próba előtt és után a kapus kis páholyában huzódtak meg próbapongyolájukban a művésznő hölgyei és az álmos művész urak, most már a kis kapu előtt sütkéreznek, ott tereferélnek, vicczelnek, élczelődnek; ami a színházak világában történik, azt mind-mind megbeszélik. Ám nem minden színháznak van ilyen kapualj előtti találkahelye. A Nemzeti kapualja az ugyan híresség; jó néhai mester, Ujházi Ede, ült ott naphosszat a kapú elé tett széken, és körülötte sereglettek a fiai. A Vigszinház kapuja előtt évek óta egy hosszú pad áll, amely napfényben vendégül látja a művészeket. A Népopera előtt állva sütkéreznek, a Magyar Színháznak utczára nyiló társalgója van, a Király-színháznak csak a belső udvarán lehetne csoportosulni, vagy a Hatvani-vendéglőben, ahol fehéren teritett abroszok, jól hűtött sör, borocska, harapnivaló várja őket.

A Király-színház nagyban hirdeti a Csárdáskirálynét még mindig. A szinlap szinte hónapok óta változatlan, csak fenn ékeskedik egy pirosbetüs nagy szám, a mely most már a 190-ik számon is túl van, hirdetve az előadásokat, amely mindig egygyel több lesz. Már a százkilenczvenedik megvolt és most közeledik a kétszázas, szokatlan nagy siker ékes hirdetője. Az egész szezon a Csárdáskirálynével telt el, hogy ezzel végződik-e majd, most már nem is a színház igazgatóságán mulik, hanem a közönségen, meg tudja-e továbbra is tölteni a nézőteret. A szinház készen van minden eshetőségre, ha netalán megcsappana az érdeklődés, hoznak egy uj szenzációt, a -t. Ez a darab már Fall Leó muzsikájával füszerezett és Bécsben éppen olyan sikerrel szerepel a műsoron, mint a Kálán Imre Csárdásfürstinje. Tehát, ha a közönség nem jól viselkedik, büntetésül – uj bemutató kap.

Legszorgalmasabb színház az idén a Magyar Színház. Eddig kilencz darabot mutatott be – csak egy-kettő közüle külföldi szerző munkája – és már ujból két darab vár előadásra. Az egyik vígjáték, egy fiatal de annál tehetségesebb magyar író, Ujhelyi Nándor Kalapja, a másik hatalmas drámai költemény, Ibsen Peer Gyntje, amit Grieg nagyszerű kisérő zenéjével óriási zenekarral fognak a Magyar Színházban bemutatni. A két darab két művésznek fog különösen sok babért szerezni. A vigjátékban a vezető szerep Z. Molnár Lászlóé, a drámában Törzs Jenőé. Az egyik sem kisebb jelentőségű a másiknál, hiszen a mókázás sem könnyebb, mint a komoly szavalat. A két szezonvégi bemutató azonban szenzációsnak igérkezik és aligha ad helyet majd ujabb daraboknak.