Verseskönyv elé
Szavak vagyunk csak, úrnő, ránk ne nézz.
Fátyolosarcú, bús rabszolganők.
Mi hirnökök vagyunk csak és nehéz
Igáját hordjuk zsarnok értelemnek,
Jelenteni mely küldött nem jelenhetőt
S a mondhatatlant mondjuk, nem magunkat.
Szavak vagyunk csak, úrnő, ránk ne nézz
Mert orcánk többé nem hozzánk hasonlít
És szemünkből, jaj, már nem mi tekintünk.
Rajtunk jelentés vámpírjai ülnek
Szép vérünk festi fényes-láthatóvá
S mi halványodva roskadunk elébed
Mi már jelentünk, magunk nem vagyunk
Csak hasonlítunk, magunk nem vagyunk
S ha megértettél bennünket, megölsz.