A műtrágyák hatásának nagyságára lényeges befolyással van az, hogy mikor és hogy szórják ki azokat. E tárgyaknak ugyanis abba a talajrétegbe kell legnagyobb menynyiségben kerülniök, a melyben legtömegesebb a növényzet gyökere s olyan időben kell azokat kiszórni, hogy a mag csirázásának indulásáig oldatba kerüljenek, hogy igy feloldott állapotban azonnal táplálhassák a zsenge növényt.

Miután pedig a legkönnyebben oldható foszforsav tartalmu trágyának a szuperfoszfátnak is kell egy-két hét hogy feloldódjon, hiba volna azt a maggal egyidejüleg elszórni, mert ez esetben a mag hamarabb kezd csirázni, mint ahogy a legtöbb esetben a szuperfoszfát feloldódott és igy nem lesz képes táplálni a fejlődésnek indult növénykét, holott éppen ilyenkor van a növényeknek legnagyobb szükségük az erőteljes táplálkozásra. A vetést megelőzőleg tehát legalább 10-14 nappal kell a szuperfoszfátot kiszórni.

Az a kérdés továbbá, hogy jobb-e a szuperfoszfátot már a megszántott terültre kiszórni avagy helyesebb a szántást megelőzőleg kiszórni és a szántással alátakarni. A legtöbb gazda természetszerübbnek találja a szuperfoszfátnak a már megszántott területekre való rászórását és sehogy sem tud megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a kiszórt szuperfoszfátot alászántás segélyével mélyebb rétegbe hozzuk, mint a minő rétegben az elvetett mag fekszik. Pedig mégis ez az utóbi eljárás a helyesebb, az tehát hogy a szuperfoszfátot a vetést megelőző utolsó szántás előtt kell kiszórni s igy tehát a nem tulságos mély szántással alátakarni.

A szuperfoszfát alászántásával csökkentjük az esetleg beálló szárazság káros hatását. A növényzetnek ugyanis az a tulajdonsága, hogy gyökérzetét a szerint bocsátja mélyebbre, amiként táplálékát is mélyebben vagy kevésbé mélyen találja meg. Ha tehát a szuperfoszfátot a vetőszántás után szórjuk rá a földekre, akkor a talaj felsőbb rétege lesz gazdag tápláló anyagokban, igy a növényzet is ezen felsőbb tápdus rétegből szedi tápláló anyag szükségletét, amelyet pedig kétségtelenül leghamarabb érint károsan a szárazság.

Ha ellenben a szuperfoszfátot elszántjuk, a mikor is legnagyob tömege 10-14 cm. mélyre kerül a talajba, akkor ezen mélyebb talajrétegben terül el a leginkább a növény gyökérzete, amely mélyebb talajréteg nem szárad ki olyan könnyen, mint a legfelsőbb s igy a mélyebben gyökerező növények tartósabb szárazság esetén sem szenvednek a szárazságtól annyit, mint a csekélyen gyökerezők. 

Ezekből a körülményekből kifolyólag tehát határozottan azt mondhatjuk, hogy helyesebben az a gazda jár el, aki legalább 1-2 héttel a vetőszántás előtt szórja ki a szuperfoszfátot, azt alászántja és beboronálja.