Huszadik század - történelem jelenidőben

Budapest, 1917. jun. 2.

A Tisza-kormány lemondását és a belőle előállott politikai válságot a belső politika problémái, talán kizárólag a választójogok kérdése idézte elő, de azt hisszük, nem csalódunk, ha azt állitjuk, hogy viszont a válság elintézése és az uj kormány alakulása első sorban a gazdasági érdekek szempontjából érdemel figyelmet.

Mert nagyon valószinü, hogy arra a kormányra, amely a Tisza-kormány helyébe lép, fog várni azoknak a nagy pénzügyi és gazdasági kérdéseknek a megoldása, amelyek közvetlenül a háboru befejezése után teljes nagyságukban fognak elénk tornyosulni.

A háboru kitörése után gazdasági életünk gyorsan kiheverte a nagy megrázkódást, amelylyel a háboru a gazdasági életre járt. Mezőgazdasági termelésünk megfogyatkozott és értéktelenebb munkaerővel a termőtalaj kedvező viszonyai, lakósságunk szorgalma és a kedvező kereseti viszonyok következtében meglepően szivósnak és erősnek bizonyult, mig ipari termelésünk és kereskedelmünk gyorsan volt képes alkalmazkodni a háborus gazdasági élet uj követeléseihez és termelési feltételeihez.

A háboru hosszu tartama kétségkivül nagy nehézségeket és akadályokat idézett elő a termelés mindegyik ágában és ezek a bajok hova tovább mindinkább fokozódnak nemcsak nálunk, hanem az összes hadviselő államokban, sőt még a semleges országokban is. Ámde a háborus gazdasági élet lényege a háborus viszonyokhoz való átalakulás után kimerült a termelésnek a rendelkezésekre álló eszközökkel a lehetőség szerint való fentartásában, a készletek és a nyersanyagok helyes elosztásában és a szükségletnek uj nyers- és segédanyagok utján való fedezésében.

Kétségtelen, hogy a háboru befejezésekor a pénzügyi és gazdasági feladatok szinte elementáris erővel fognak kibontakozni, amelyek mellett a korábbi hasonló feladatok megoldása kisszerünek tünik fel. Ha visszaemlékezünk azokra a nehézségekre, amelyekkel a régebbi hadjáratokból fenmaradt és mindössze 624 millió koronára rugó papirpénz beváltása járt, mig az 1892. évi valutarendezésig eljutott, mit szoljunk ahhoz a müvelethez, amellyel a valuta helyreállitása a háboru után járni fog.

Nem szólhatunk ma még számokról, mert ezek a számadatok hiteles alakban nem állnak rendelkezésünkre, de mindenki előtt kétségtelen, hogy ez a feladat ma nem csupán sokkalta nagyobb, de megoldása is valószinüleg egészen uj irányokban fog végbemenni.

Az államadósság felszaporodása és az uj adósság kamatterhe, amihez még az elmaradt beruházások, uj katonai felszerelések pótlása, a háboru kárainak helyreállitása, a tisztviselők javadalmazásának ujabb rendezése és még sok más ujabb kiadás fognak járulni, eddigelé nem ismert módon fogják megváltoztatni a költségvetést, ugy hogy a kiadások emelkedésével szemben megfelelő bevételekről is kell gondoskodni.

Mennyire lesz kihasználható ebben a tekintetben az eddigi adórendszer, ma még teljes biztonsággal meg nem itélhetjük, legfeljebb megnyugvásunkra szolgálhat, hogy a jövedelmi és vagyoni adóztatást csak most készülünk az ország érdekében minél gondosabban, de egyuttal fokozatosan kihasználni.

Szaporodott azonban az önkormányzati testületek, főleg a városok és községek kiadási budgetje is és éppen a székesfőváros költségvetése eklatáns példa rá, hogy a községi és városi pénzügy terén is sürgős reformokra van szükség, ha azt akarjuk, hogy a saját erőikkel a rájok bizott közigazgatási feladatoknak megfelelhessenek.

Csak éppen rámutattunk azokra az óriási pénzügyi kérdésekre, amelyek a háboru befejezésével fokozottabb aktualitást nyernek, de ezeknél talán még fontosabbak a gazdasági kérdések. Itt első sorban az átmeneti gazdasági problémáira, főleg a szükséges nyersanyagok beszerzésére és kivitelünk uj életre keltésére kell reámutatnunk, amelyek célszerü biztositása a háborut követő időben meg fogja könnyiteni a gazdasági kibontakozást és ujraéledést.

Természetes, hogy az átmeneti gazdaság, de az ezt követő gazdasági fejlődés szempontjából is rendkivül jelentős, minő megállapodásokat tudunk biztositani a békekötés gazdasági természetü feltételeire nézve.