A szemben keletkező képek fényképei

A szemben keletkező képek nagyságát a szem összes fénytörő közegeinek mint egységes lencserendszernek megállapított méreteivel és az ismert physikai törvény segítségével ki tudjuk számítani. De sokkal szemléletesebb képet adnak a szemben keletkező képek nagyságáról és milyenségéről a mellékelt fényképek, melyek a következőképpen készültek. Vágóhídról szerzett friss ökörszemnek a hártyáit a látási tengelyre merőlegesen átvágtam és a hátsó felét az üvegtest egy részével eltávolítottam.

A megmaradt részből a szemlencsét az üvegtest másik részével fényképezőgépbe tettem az üveglencse helyére és az üvegtestet üveglemezzel lefedtem. A reczehártya távolságának megfelelő távolságba helyeztem az érzékeny lemezt s hosszabb kísérletezés után sikerült a mellékelt képeket felvenni. Az első kép 171 cm. magas csontvázról keletkező képet mutatja 312 cm. távolságból. A második ugyanazon csontváz koponyájáról keletkező kép 22 cm. távolságból. A harmadik kép 171 cm. magas férfiról készült 316 cm távolságból. A negyedik kép kitömött búvár kacsa 72 cm távolságból. Az ötödik férfiarczkép 30-35 cm távolságból. Megjegyzem, hogy ezeket a képeket az eltávolított törőközegek és az élő állat szemében a lencse alkalmazkodó képessége kissé módosítják.

Több kézikönyv a szemben keletkező képeket nagyon kicsinyeknek mondja. Ezzel szemben a mellékelt felvételek azt igazolják, hogy a látási mezőbe eső tárgyakról keletkező kép mindég betölti az egész szem hátsó részét. Azonban e látási képnek többnyire csak egy kis része van tudatunkban, a mely az ideghártyagödörbe esik. Ez már az egész képnek nagyon kis része, mivel az ideghártyagödör az embernél 1/3 milliméter átmérőjű. (A képek eredeti nagyságban vannak reprodukálva.) A szemmozgató izmok segítségével a látási képnek mindég azt a részét vetítjük az ideghártyagödörbe, a melyet figyelésre kiválasztottunk. A látási képnek e kiválasztott és a figyelem időtartamára rögzített részét figyelési vagy rögzített képnek is nevezhetjük.

A látás lélektani részét nézve, az ideghártyára vetített látási kép ingert vált ki, s ha a további lelki folyamatnak véghezmenetelére a szükséges feltételek megvannak, akkor az agyban a látás érzete keletkezik, az egész látási kép által létesített érzet egyes részei nem egyenlő erősséggel hatnak és érdeklik a tudatot. A tudat a kapott érzetet erősség vagy érdek szempontjából mintegy pillanat alatt megvizsgálja s a legmegkapóbb részt beállítja az ideghártyagödörbe, rögzíti és megkezdődik a figyelemnek nevezett lelki jelenség.

A figyelés ideje alatt a tudat határa megszükül, az ideghártyagödörbe beállított kép kidomborodik s az egész tudatos lefoglalja míg a kép többi része arra az időre mintegy elhomályosul. Ha a látási kép többi részét is megakarjuk figyelni, akkor a képnek más részét rögzítjük. A közbeszédben ezt úgy mondjuk, hogy tetőtől talpig végig nézünk valakit daczára, hogy az egész embert egyszerre látjuk. Ez a jelenség arra enged következtetni, hogy a figyelem végkészüléke a szem ideghártyáján lévő gödröcske esetleg az egész sárga folt. Az egész szemmel látunk s annak egy részével az ideghártyagödörrel figyelünk. Az ideghártyagödör különleges szerepét - elhelyezése és boncztani szerkezete, a csapsejtek nagy száma is bizonyítja.