A nagyváradi ipartestület a háború sujtotta kisipar fölsegitése tárgyában feliratot intézett a Kereskedelemügyi miniszterhez, amelyben kifejti annak a szükségét, hogy úgy a hadbavonult, mint az itthon levő, de iparukat kellő mértékben, megélhetésüket biztositó módon nem folytatható iparosok, rendszeres és alkalmas segélyben részesülhessenek még pedig a mostani segély háromszorosával.

Szükségesnek tarja továbbá, hogy iparukat folytatni kivánó, jelenben is itthon levő, valamint a háborúból hazakerülő kisiparosok, az állam által kieszközlendő, hosszúlejáratú törlesztéses kölcsönökhöz jussanak, hogy ezáltal lehetővé legyen téve, hogy a vállalatukhoz szükséges anyagi eszközt megszerezzék, hogy a legsúlyosabb, teherként reájok nehezedő, igen drága váltokölcsönöktől megszabaduljanak.

Szükséges még a kisipar fenntartása érdekében, hogy az állam által kezdeményezett s a háború által félbemaradt közmunkálatok folytatódjanak és újakat meginditsanak s ebben a kisiparosokat a legnagyobb mértékben részesitsék.

Végül szükségesnek jelzi a felirat a hadbavonult iparosok érdekében, hogy a hadisegitésnél figyelembe vegyék az iparosok műhelybéreit, ezen cimen a műhelybérletre eső fizetést, akár az állam vállalja magára, akár mint hadisegitséget, az iparos itthonmaradottjainak fizessék ki. Annál is inkább szükséges az, mert különösen a műhely helyiségnek fenn nem tarthatása állitja elő azon szomorú helyzetet, hogy annak berendezéseit kénytelen az itthonmaradott értékesiteni, feltüzelni és eladni.