Anglia már tiz év óta irigységgel nézte Németország hatalmas fejlődését, nagyszerü iparát, minden téren való bámulatos haladását és irigysége végül esztelen dühhé aljasodott a félelmes versenytárs ellen. Hogy Németországot megfojtsa, vagy legalább hosszu évtizedekre visszavesse, még attól sem riadt vissza, hogy háboruba sodorja az egész világot. Anglia szigetország; köröskörül az Atlanti óceán hullámai nyaldossák partjait, helyzete tehát rendkivül kedvező, mert nem kell attól tartania, hogy földjére ellenség teszi a lábát. Az angol világhatalom ezen a kedvező földrajzi helyzeten épült fel. A La Manche-csatorna, amely Franciaországtól és Belgiumtól elválasztja, egyuttal kitünő összekötő ut az Atlanti óceán és az Északi tenger közt, ezenkivül rendkivüli jelentőségü a személyszállitó és kereskedelmi hajózásban. A nem messze Angliától hömpölygő tengeri áramlat, amelyet Golf-áramlat néven ismerünk és mely fölött állandóan langyos szelek fujdogálnak, igen kellemessé teszik az angol partvidékek éghajlatát, az igaz, hogy kissé nedvessé is, mert éppen a langyos szelek miatt gyakori az eső, a köd és a viharos időjárás.

Az angol partok cikk-cakkosak és ez is rendkivüli előny, mert egymást érik a kisebb-nagyobb öblök, megannyi természetes kikötők, a partvidéki lakosság pedig ugyszólván született tengerész nép, amely bőven adja a kipróbált, ügyes ujoncokat az angol flottának. Anglia partvidékének vizeiben szinte nyüzsög a halak sokasága és az ottani lakosságnak természetesen legfőbb foglalkozása a halászat. A temérdek apró félsziget és termérdek öböl a halászbárkáknak biztos menedéke bármilyen hirtelenül jövő vihar elől, de egyuttal kellemes tartózkodási helye a nyaraló nagyvárosi közönségnek is. A nyaraló telepekből idővel egész városok nőtték ki magukat, ilyen városok: Hastings, Castborn, Brighton, Torqauy, Mousehole és a többi. A szélesebb öblök partjain nagyobb városok, hadi kikötők keletkeztek, mig a közepes nagyságu öblök városai megelégedtek azzal, hogy a La Manche-csatornában a forgalom egy részét közvetitették. A nagy kikötők közt elsőranguak: Dover, Portsmouth, Southampton és Plymouth. Dover a szemközt levő franciaországi kikötővárostól, Calais-től 33 kilométerre fekszik és igazuk van azoknak, akik szerint Dover Angliának földrajzi és történelmi határköve. Pedig a doveri öböl nem is olyan nagy. Partjait meredek, fehér szinü sziklák szegélyezik, amelyek fölött hatalmas erőditmények uralják a tengert messzire hordó ágyuikkal. Óriási dokkok (a tengerbe épitett töltések) a doveri kikötőt két részre osztják: kereskedelmi és hadi kikötőre. Mindegyiket még hullámtörő gátak egész sora védelmezi a tenger árja ellen.

Anglia délnyugati partján, igen enyhe vidéken fekszik a másik két hadikikötő: Portsmouth és Southampton, ezektől délre pedig Wight szigete, ahol dicsőült Erzsébet királynénk annyira szeretett tartózkodni gyönyörü kastélyában. Portsmouth az angol flotta főállomása. Hadikikötője elsőrangu erőditmény és katonai garnizon. Southampton már inkább kereskedelmi kikötő.

Tovább kanyarodva, nyugat felé van a corwalli grófság, amelynek szakadozott gránitszikla partjain áll a Lands-End világitótorony. Ennek tiz emeletnyi magas körülfutó erkélyéről be lehet látni az egész nyugati szemhatárt, a 36 kilométer távolságra lévő Scilly szigetekig. Ezek a szigetek képezik Angliának előőrseit a nyugati oldalon. A német Zeppelin léghajók azonban már nem egyszer eljutottak idáig, Németországtól több, mint kétezer kilométer távolságra, rettegésbe hozva az elbizakodott angolokat.

A német buvárhajók pedig, dacolva az óriási távolsággal, dacolva az angol partok körül ólálkodó temérdek vizalatti zátonnyal és dacolva ezer meg ezer veszedelemmel, szintén jártak már ezen a partvidéken is és miután kitapasztalták az ottani viszonyokat, most már ugy sütkéreznek ott, mintha otthon volnának. Ezeknek a cornwalli partoknak közelében sülyedt el ez évi május 7-én a Lusitánia, az angol személyszállitó hajók óriása és büszkesége, német buvárhajó torpedójától. A kis Dávid parittyakővel homlokon találta és halálra sebezte az óriás Góliátot, a filiszteust. A kicsiny német buvárhajó rendeltetése volt a Gondviseléstől, hogy megsemmisitse az angol tengeri óriást, Anglia tengeri hatalmának jelképezőjét.

Tengerésznek kell lenni, hogy az ember felfogja, mire vállalkoztak a német buvárhajók hős parancsnokai és hős matrózai, mikor blokád alá fogták Angliát. Ezzel a blokáddal válaszoltak a németek Angliának arra a szégyenletes vállalkozására, hogy Németországot elzárják a világforgalom elöl, kiéheztetik és ezzel kényszeritik arra, hogy békéért könyörögjön bármilyen feltételek mellet. Ma már mindenki tudja, hogy Angliának ez a terve csufos kudarcot vallott, azonban Németország, ismerve saját erejét, tudta ezt mindjárt kezdetben. De felháborodva azon, hogy magát civilizáltnak nevező állam a háboruban ilyen alávaló eszközhöz nyúl, Németország meg akarta mutatni, hogy képes megtorlásra. Ezért inditotta utnak ez évi február végén buvárhajóit Anglia ellen, azzal a paranccsal, hogy igyekezzenek az ellenségnek annyi kárt okozni, amennyit csak birnak. És a német buvárhajók olyan fényesen oldották meg feladatukat, hogy ez örökké emlékezetes fog maradni a történelemben. Fáradhatatlanul és szünet nélkül cirkálva az angol partok körül, minden nap utolértek néhány ellenséges hajót és könyörtelenül a tenger fenekére küldték ezeket, ha élelmet vagy hadi anyagot szállitottak Angliának. Nem rettentek vissza az ismeretlen partvidékektől, ezeknek ezer és ezer veszedelmétől, hanem teljesitették a parancsot. Február óta már majdnem ezer angol hajót pusztitottak el a német buvárhajók, köztük olyanokat, mint a Lusitánai és Arabic és minden hajójának pusztulása utána felszisszent Anglia, mert érezte, hogy tehetetlenül áll a német buvárhajókkal szemben. Hiába volt óriás flottája, amely kétszerte nagyobb a német flottánál, hiába voltak neki is buvárhajói százszámra: a német bátorsággal, halálmegvetéssel szemben neki kellett huzni a rövidebbet. Az angol flotta eleintén megpróbálta ugyan felvenni a harcot a német buvárhajókkal, de mikor ezek elsüllyesztettek belőlük egy tucatot, Anglia nem kockáztatta a többit és hadi flottáját elküldte nagyon messzire, biztos helyre, ahová már nem lehetett követni őket. Az angol hadiflotta elbujt a német buvárhajók elől: máig se tudja a külföldön senki, hogy hol pihen babérjain.