Fényjelzések

A hadmozdulatok fontossága azt követeli, hogy azokról az ellenség ne vehessen tudomást. A hadban álló ellenfelek tehát arra törekszenek, hogy ezeket a hadmozdulatokat földeritsék, s erről a maguk parancsnokságának jelentést küldjenek. Minél jobb valamely hadsereg földeritő szolgálata, annál biztosabban számithat a győzelemre. A földerités célja tehát betekinteni az ellenség arcvonala mögé, ha lehet, de mindenesetre az arcvonalát jól szemügyre venni. A járóőr, földeritő csapat mihelyt megtud valamit, azonnal közli észrevételeit parancsnokságával, amely természetszerüleg megteszi a szükséges intézkedéseket.

A hirek közlése többféleképpen történik. Vagy ugy, hogy a földeritő csapat egyik embere visszamegy az irott jelentéssel, vagy maga a csapat megy vissza, ha feladatát teljesitette. A helyzet adja meg a lehetőségét annak, hogy a járóőrség vagy földeritő csapat maga után gombolyit le egy tábori telefonhuzalt, s ezáltal szakadatlan összeköttetésben van csapattestével, s alkalmas helyen megállva, jól szemügyre veszi az ellenséget, onnan folyton közli a maga csapatát érdeklő eseményeket. Ha mindezek az eshetőségek nem állanak fenn, a hiradás még két módját alkalmazzák. A nappali jelzést zászlóval és az esti jelzést fényekkel.

A fénnyel való jelzés ősrégi. A trójai csata sorsát hat nap alatt tudták hirül adni a görögök hazájukba fényjelek utján, holott Trója hatvan napi járóföldre s azonkivül tengerszorossal elválasztott két világrész egyikének, az ázsiainak a partjain feküdt. A mód, a megállapitott jel volt a szomszédos hegyek csucsain elhelyezett rőzsemáglyák meggyujtása. Lényegében ma is ez történik. Előre megállapitják azt, hogy a fény egyszeri villanása s elalvása, vagy hosszabb ideig tartó élete s azután való elalvása pont és vonal jelnek felel meg. Megállapitják, hogy egy pont, egy vonal, vagy általában a pont és a vonal jelek kombinációja betüket jelent. Már most nem kell egyebet tenni, mint a fénnyel ilyen betüket leirni, s kész az irott szöveg, a távirat, a telefon, vagy akárhogyan nevezzük is ezt.

A mai háboruban a fényjelek hihetetlen fontosságu tényezővé fejlődtek. Ennek oka abban keresendő, hogy gyakori lett az éjszakai támadás, éjjeli roham. A fényjelek leadása természetesen hordozható lámpával történik, s mióta a száraz elemek elég tartósan adják az elektromos világitáshoz szükséges áramot, a nagy fényerősségü kézi villamoslámpák igen jó szolgálatot tesznek.

Ilyen készüléket mutatunk be olvasóinknak. A szerkezet áll egy triäder-látcsőből, amelynek tengelyével párhuzamosan egy villanylámpa van fölszerelve. Ahhoz tehát, hogy a villanó fényt helyes irányban észre lehessen venni, nem kell egyebet tenni, mint távcsővel a közlésre hivatott helyet fölkeresni. Mihelyt a távcső a keresett pontot megtalálta, a fényjelek is leadhatók, mert ugyanabból a pontból amelyre távcsövünk irányitva van, a fényjelek szabatosan szemügyre vehetők. A lámpa végén, a távcső szemlencséi fölött van az elzárógomb, amelyet ha megnyomnak, a lámpa világit, ha eleresztenek, a lámpa kialszik.

Ha rövid ideig tartjuk lenyomva a gombot, a fényvillanás pontot, ha hosszabb ideig égetjük igy a lámpát, a fény vonalat jelent. A lámpa természetesen teljesen el is zárható. A láng előtt egy gyüjtőlencse van, amely a fény szóródását meggátolja, ugy hogy a lámpa fénye teljesen a lencsén át fut ki, s ezáltal is fokozódik a fény erőssége. A készülékhez még egy bőrláda tartozik, amely részint arra szolgál, hogy ott megvédessék a műszer, de azonkivül ebben a ládában van elhelyezve a lámpa szárazeleme is, amelyet a lámpával dugaszos rendszerü vezeték köt össze. A távcső és lámpa együttes szerkezete, ha arra szükség és mód van, állványra is szerelhető, az irányitás könnyitésére.