Az Országos gazdaszövetség csütörtöki közgyülésén izgalmas hangon tárgyalták a mezőgazdaság nehézségeit és a gazdák panaszait, főként azt a vádat élesitvén ki, hogy az iparcikkek szertelen megnövekedett árával szemben a mezőgazdaság nem részesül támogatásban a kormány részéről, a gabona ára távolról sincs arányban ezzel az ártöbblettel; a nagybankok és gyárak szabadon hajthatják fel áraikat a nyerstermények nyomásával, ami válságba dönti a gazdaságot.

A háboru válságai természetesen kihatnak a mezőgazdaságra is, és nem tagadjuk, hogy van okuk a gazdáknak is panaszra. De annyi okuk nincs, mint a fogyasztó középosztálynak, amelyre nézve az élelmiszerek ára is már elviselhetetlen, s amely a gazdáknak az iparcikkek drágaságára vonatkozó panaszát önmagán sokkal jobban érzi. Az ipari vállalatok nagy munkásserege az élelmi cikkek drágasága miatt van elkeseredve.

Ezzel szemben megint nem tagadhatjuk, hogy a köztapasztalat és a takarékpéztári forgalom számadatai szerint még sohasem volt a gazdának annyi pénze, mint most. Ez vonatkozik a nagybirtokosra és a kisgazdákra is egyaránt. A kisgazdáknak – és ennek csak örülünk – sok helyütt sikerült megszabadulniok jelzálogi adósságaiktól is, annyira jól kerestek.

Tagadhatatlan, hogy ipari vállalkozás még jobban keresett és ezt a középosztálynak kell elviselnie. És ennek a középosztálynak nincs sajnos olyan szervezete, a hol elmondhatná panaszait, mint a gazdatársadalom tette. Ami jogos panasza van a mezőgazdaságnak, az egyetemes erő érdekében mihamarabb orvosolni kell, s ha csak némi arányosságot lehet behozni a nyerstermények és az ipari cikkek árai közt, az nem csak a gazdákra, hanem az egész középosztályra nézve mentő hatással lenne. 

A gazdaközönség szava, éppen e nagy mezőgazdasági országban, amelynek harcosai is nagyobbrészt a mezőgazdasági osztályból kerültek ki, nem hangozhatik el közömbösség mellett. Éppen azért sajnáljuk, hogy az ülésről a kormány képviselői távol maradtak. De ennek oka az, hogy amint az események mutatták, ellenzéki politikai tüntetésre igyekeztek felhasználni a gyülést.

Nem teszünk le azonban arról a reménységről, hogy a kormány és a gazdatársadalom közt látszólag megszakadt fonalat a kormány alkalmas módon össze fogja füzni. Az ország egész közönségének érdeke, hogy a minden osztályra ránehezülő megpróbáltatást kölcsönös méltányossággal és egyes vállalatok tultengésének korlátozásával elviselhetővé tegyük.