A svédek világhirü tudósa a mi lelkes és őszinte barátunk. Rajong a német kulturáért és bámulattal adózik a magyar vitézségnek. A legnagyobb érdeme az, hogy ezt a rokonszenvét nem leplezi, hanem van bátorsága hozzá, hogy férfias elszántsággal és tekintélyének sulyával sikra szálljon érte. A háboru legelejétől fogva kikelet azok ellen, akik a német „barbárságról” beszéltek és vad, kegyetlen népnek tüntették fel a németeket.
Hedin Sven már a háboru elején vállalkozott rá, hogy igyekezni fog az európai közvélemény előtt megcáfolni azokat a hazugságokat, amiket az ántánt és az ántántbarát semleges lapok összeirtak a központi hatalmakról. A nagy svéd tudós, aki mindenekelőtt az igazságnak tántoríthatatlan híve, a háboru után könyvet akart írni a háboruról. Hogy e mühöz anyagot gyüjtsön, személyesen elment a német-orosz és a magyar-osztrák-orosz harctérre. Hosszabb ideig időzött a főhadiszállásokon, sőt felkereste a fronton a harcoló csapatokat is. Tapasztalatairól lelkes és igaz barátságtól fütött cikkekben emlékezett meg, amiért az ántánt bizonyára nem mond neki köszönetet.
Tudvalevő, hogy az ántánt irtózik az igazságtól, mert az igazság mindig nekünk hizeleg.
A svéd tudós legutóbb a Kárpátokra is ellátogatott, felkereste a harcoló csapatokat s több napig időzött közöttük. E látogatása után elragadtatással emlékezett meg a magyar katonákról.