Asquith úr, aki – állitólag orvosi utasitásra, - heteken át nem mutatkozott a parlamentben, jóllehet ismételten és nyomatékkal követelték a házban való megjelenését, a keddi ülésen olyan harcos kedvvel lépett a porondra, hogy hirtelenében páraként eltünt az aggodalom, melyet a hivek és barátok tápláltak miniszterelnök egészségi állapota felől. Asquith már nem beteg. Sőt, a viszonyokhoz képest miniszterei is elég jól érzik magukat. A keddi nagy speech után nem illenék ebben kételkedni. De vajjon Nagybritánnia helyzete is olyan megnyugtató-e, amilyennek a rekonstruált angol kabinet ékesszavu elnöke fel akarta ezt tüntetni?

Hiába szállott ő sikra a férfiak személyében jelentkező békebarát feminizmus ellen; ez az állitólag számbelileg csekély töredéke az angol nemzetnek sokkal veszedelmesebb, mint volt a Pankharst asszony nagy hadserege, melynek ökle annak idején olyan keményen lecsapott a miniszterelnök úr cilinderjére, nem kimélvén az angol nagyképüséget sem.