Séta a szinházak körül

A Fészek-klubban, mint ismeretes, igen jó tréfákat szoktak mondogatni és csinálni. Ott történik meg, hogy vizet öntenek egymás zsebébe a játékosok, s a valódiság megdöbbentő hatásával mondanak olyan dolgokat egyesekről, amik által azok mulatságosakká válnak. Egy vicczlapot kellene inditani, amely közölné az ott elhangzott tréfákat, hogy kárba ne vesszen a rettentő humor-enerzsia.
Rózsahegyi például a következő hírrel állít be a napokban a klubba:
- Hallottátok egy ujságot? Arányi Dezső – kávés lett.
Általános csodálkozás.. Hogy lehet Arányiból egyszerre kávés?
- Hogy? Hol? - kérdezik.
- A mellényén, feleli nyugodtan Rózsahegyi. – Leöntötte magát az imént kávéval, uzsonna közben.

A Gólemnek óriási sikere van, minden este zsufolt ház nézi végig, s egy héttel előre bizonnyal elkelnek mindig az összes jegyek. Mint annak idején, mikor a Szulamitot játszották a Magyarban, most is zsidó melódiák uralkodnak már a családi zongorák körül; a nagyszerű keleti muzsika egy csapásra népszerű lett egész Budapesten. A darab népszerűbb, mint a mozidarab volt, mert azt azok is okvetlenül megnézik, akik a mozidarabot nem láthatták. Más szinház két esztendeig ebből a darabból élne.

A Népopera mindenképpen pompásan megy. Mint az ujságokban olvasható volt a mérleg, az esztendő szép plusszal végződött, s Márkus tanácsnok elragadtatással referált róla a bizottságnak. Hiába, amihez Beöthy hozzányul, az arannyá változik.