|
Apák, fiuk
Jól emlékszem, mert első reveláló benyomásom közé tartozott. A nagybányaiak bemutatkozó kiállításán két irányban hatott Ferenczy Károly művészete. Az egyik mozgató erő a „hegyi beszéd”-ből indult ki, a másik a Kiss József-illusztrációkból.
Az előbbi sajátos szimbolikus tartalma mellett a stílusos intim természetábrázolás programmját tartalmazza. Benne volt még Bastien Lepage, benne volt sok az angol praeraffaelitákból, benne volt Nagybánya és benne volt mindenekfölött maga Ferenczy; a művész egyéni hangulata.
Finoman visszhangzott a képen a nagybányai gesztenyefás hegyek minden rejtett szépsége. A művész behatolt a formák, a tónusok szuggesztív mélységeibe. Megrajzolt, megfestett mindent ami csak fölényesen iskolázott szemnek hozzáférhető. A meglátás mikéntje azonban egyéni volt. Rendkívül disztingvált egyéniségre valló finom érzékelésem alapult. Ferenczy Károly másik megnyilatkozása kevésbé szólt az általánossághoz és azért mégis gyorsabban hatott, szélesebb körben termékenyített. Egyszerű vonalas rajzainak ritmusa azonban ugyanoly szelíd egyensúlyozó hatást gyakorol ( mint a „Hegyi beszéd” s a véle rokon festmények nibilis alaptónusa. A formákat nagy egységekbe foglaló, lágyan sikló szénvonások erotikája megtelt azoknak az átlátszó színes mélységeknek, melyeknek nyugalmas felülete számtalan gyöngéd megérzés összhangzó egybeszövődése folytán áll elő.
A Ferenczy-féle illusztrációk egyszerű vonalas rajzok, oly kevés vonallal amennyinél kevesebbre szorítkozni már nem lehet. És azért mégis csodálatosan teljesek, kielégítők. Annyira tartalmasak, hogy a legcsekélylyebb hozzáadást se tűrnék. Amellett pedig stílusosak: karaktert, mozgást kifejező erejük teljesen egyéni.
Ferenczy Károly sajátos vonalművészete azonban nem áll meg ezen a stádiumon, sőt mondhatjuk, hogy vele együtt hullámzott a mester egész festői fejlődése. Konturjainak és tónusainak érzelmessége egyszerre nőtt vagy apadt. Ferenczy minden realizmusa mellérótt gondolkozó, elmélkedő művész.
Látása fölötte szubjektív és festőisége ennélfogva akkor volt legkevésbbé vonzó, mikor a tárgyilagosság szabta határok közt akart elhelyezkedni. Egyéni formaérzése viszont, megnyerő voltánál fogva nagyon könnyen szállt át tanítványaira. Ne csodálkozzunk hát azon, hogy a családjában gyakorolt elsősorban megtermékenyítő hatást. Már írtam arról, hogy fia, Béni képfaragásának és rajzolásának gotikus stilusát áthatják atyja formái. A fiatalember művészetének keresése mellett következetesen érvényesül benne bizonyos hagyományos érzés. Ez adja művészetéhez a szilárd keretet. Konzervatív újításnak nevezhető kis jóakarattal ami benne megvalósul. Ferenczy Béni tudatosan primitív gotikát alkot és ritka stílusérzéssel vesz fel elemeket a nagybányai környezetből. Izig-vérig szobrász és amellett új életet él, új energiákat valósít meg benne atyja festőisége. És álljunk meg most a Képzőművészeti Társulat tavaszi kiállításán Ferenczy Károly nagy koncepcióval, komprimált megkapó drámaisággal festett „Pietá”-ja előtt. A nagybányai környezetből vett elemek közé valamelyes gotikus érzéssel komponált drapériák, a valóságtól teljesen elvont faragott Madonnákat jellemző válogatott mozdulatok vegyülnek. A festői problemák közt otthonos, tapasztalt és találékony Ferenczy szilárdan mintázó vonalakat enged a biztos színérzékkel összehangolt tónusok közé, tartalmas, magvas vonalakat, melyek nem annyira az egykori Kiss József-illusztrációkra emlékeztetnek, melyeket mindeddig a Ferenczy család tagjain kívül csak a Béni művészetének nehány bizalmas barátja ismer. Intenzív familiáris együttműködésről beszélhetünk tehát ez esetben. Az apa művészete kihangzik a fiuban, kinek egyénisége új formáknak adott életet, mire az előbbi tiszteletreméltó megértéssel nyúl tovább, hogy felfrissítse formakincsét azzal amit az utóbbi önmagából produkált. Másodkézből vesz a sajátjából s egyben megfiatalodik azáltal ami fiának tehetségéből pattant ki. őszinte gyönyörűséggel szemlélhetjük az életrevalóságnak e meglepő kölcsönös bizonyítását. Felvinczi Takács Zoltán |