A Nemzetközi Olimpiai Bizottság székhelyét Párizsból Lausannebe helyezték át. – Coubertin báró helyett G. de Blonay lett a Nemzetközi Bizottság elnöke. – A nemzetek békéjének megpecsételését az olympiásztól remélik.

Ide s tova egy esztendeje lesz, hogy a Nemzetközi Olymipiai Bizottság székhelyét Párizsból a semleges Svájcba, Lausanneba helyezte át. A svájci lapok annak idején nagy lelkesedéssel köszöntötték a vendég-intézményt, mint a háboru által szétrombolt nemzetközi érintkezésnek egyik tekintélyes eszközét.

Érdemesnek tartom idézni a svájci sajtó egyik jeles orgánumának, a Gazette de Lausennenak az eseményeiről 1915 április 10-én megjelent következő híradását:
- 1915 április 10-dike nevezetes nap az olympiai ügyek históriájában. Ekkor helyezte át a Nemzetközi Olympia Bizottság székhelyét Lausanneba, a minek hivatalos bejelentése a teljes ülésen egybegyűlt városi tanács előtt ment végbe.

Coubertin báró, a Bizottság elnöke megjelent az ülésen G. de Blonay (Svájc képviselője a Nemzetközi Bizottságban), valamint dr. Max Auchenthaler, dr. Reinbold, Maurice Millioud, a lausannei egyetem tanára, a Bibliothéque Universelle főszerkesztője és Ed. Junod, a Gazette de Lausanne szerkesztője; az 1913. évi lausanei bizottság tagjainek kiséretében Coubertin báró elmondotta Maillefer polgármesterhez idézett beszédében, hogy ez az aktus már régóta elő volt készítve.

1907 óta tervbe volt véve, hogy ez az ország lesz a bizottság nemzetközi tevékenységének otthona. Az olimpizmus meg fogja találni ennek az országnak a független és büszke légkörében azt a szabadságot, a melyre fejlődéséhez szüksége van.
Maillefer polgármester kijelentette beszédében, hogy Lausanne város készséggel vállalja a Nemzetközi Olympiai Bizottság levéltárának őrizetét.

Érdeklődtem, hogy a Nemzetközi Bizottság minő tevékenységet fejtett ki uj székhelyén. Fölkerestem tehát Auckenthalert, a Bizottság egyik tagját, a ki a következőket mondotta:
Coubertin báró, a ki a háboru kitörésekor tudvalevően elnöke volt a Nemzetközi Olympiai Bizottságnak, az elnökséget átadta a Bizottság másik tagjának, G. de Bloney-nak, a ki az 1913. évi lausannei kongresszus szervező-bizottságának is az élén állott.

Hogy miben áll a Bizottság működése jelenleg? Sajnos, ugyszólván csak a várakozásban merül ki. Arra, hogy a Nemzetközi Olympiai Bizottságot összehívják olyan ülésre, a melyben a hadban álló ellenséges nemzetek képviselői találkoznának, egyelőre gondolni sem lehet. A mai időpont arra sem alkalmas, hogy levelezés utján történjék bárminő kezdeményezés.

Elmondotta Auckenthaler, hogy jelen volt 1914 juniusában a Párizsban tartott értekezleten, a melyen az 1916-ra kitűzött berlini olympiász előkészítő-bizottságának tagjai beszámoltak munkájukról, a melyre akkor már mintegy egy millió márkát költöttek. Azután jött a háboru...
A svájci bizottság mindent el fog követni, hogy az eljövendő békében az olympiász ujra a nemzetközi érintkezés területévé váljon – jelentette ki Auckenthaler ur és hozzáfűzte ehhez mint magánvéleményt, kétirányu aggodalmát is.


Az egyik a háboru utáni sportéletet illeti. Azok, a kik végigcsinálták a legnagyobb és véresen komoly sportot, a háborut, pihenni és szórakozni akarnak majd abban a szabad időben, a mit a nehézzé vált életküzdelem a számunkra meghagy. A kész versenyző anyag dolgában tehát mérhetetlen veszteséget szenved a világ.

A mi az érintkezést illeti, talán könnyebb lesz összehozni a németeket a franciákkal, mint a németeket és az angolokat, akik között legyőzött engesztelhetetlen gyűlölettel lesz eltelve a győzővel szemben. Egyelőre minden háboru kimenetétől függ és attól a most még meghatározhatatlan légkörtől, a mely a békekötést követni fogja. A mit már most látunk Svájcban ellenségek érintkezése körül, örvendetesen biztató.

A kormányokon és az ugynevezett nagy lapokon sok mulik majd, talán minden...