Sándor királynak a belgrádi helyőrség tisztjeihez intézett beszédét utólagosan teljes szövegében nyilvánosságra hozták. Meglepő erős benne az, a mit a király atyjáról mondott, a mely így szól:
„Én vagyok az Obrenovics dinasztia feje. Én rám háramlik első sorban az a jog és kötelesség, hogy a dinasztia sorsáról és jövendőjéről gondoskodjam. Ehhez képest atyámnak házasságom felől táplált véleménye mellékes és semmitmondó jelentőségű.
A fő dolog az, hogy én hogyan gondolkozom a dologról s nem az, hogyan gondolkozik az atyám. Atyám nem felelt meg kívánságaimnak, ennélfogva joggal mozdítottam el őt a tényleges hadsereg főparancsnoki állásától és a míg én élek, nem fog ő többé Szerbiába visszatérni.”