Vér, íme az ős áldozat:
Vért fröccsenteni a tűzbe
S leszúrni a fehér lovat.

Nagy céljaiért veszetten
Rohanok rég tudatlanul
Vérért, vérrel, véresebben.

A Vérnek jobbágya vagyok
Még özönlése előtte,
Mikor a Vér sok és fagyott.

Vér élet alól nem adja
S már rég vagyok a nemese,
A bolondja vagy lovagja.

S téboly szélén egyenesen
A réginek megmaradni
Be hű voltál, drága eszem.

S most hogy a vér szerte árad
S a világ félőn kuncorog:
Arcomon riadt csodálat.

Kitől féltek, kitől, mitől?
A Vér: utjait csinálja
S minek dőlni kell, dőlni dől.

Hisz mi a Vérből tán százszor
Többet adtunk egy nap alatt,
Mint most a köz-fölfortyanáskor.

Az élet szép bazsalikom,
De hol éri Halál, mindegy:
Sáncban, hegyen, völgyben, síkon.

Csupán folyókat cserélnek,
De együvé iramlanak
Minden céljai a vérnek.

A Vér tudja ő utjait,
Céljait, titkait tudja:
Éljen az Ember, Vér s a Hit.