Papp Bélát, a testvérgyilkost, nov. 22-ikén kivégezték Szatmáron. Épen egy esztendeje volt azon a napon, hogy megölt öcscsét, Elemért eltemették Szatmáron, s ott volt a temetésen Papp Béla is.
A halálos ítélet kihirdetése után Papp Béla ügyvédje táviratban kért kegyelmet, de válasz nem érkezett.
A legfelsőbb biróság ítéletét, s Ő Felségének a kegyelmi folyamodványra adott elhatározását nov. 21-ikén reggel 7 órakor olvasták fel zárt ülésen.
Mikor tudtára adták Pappnak, hogy ítélethirdetés lesz, összerezzent „Felakasztanak ugye?” kérdezte. Aztán rendbe hozta szakállát, öltözetét, mert mint jogerősen el nem ítélt, saját ruháját viselte.
Zsoldics Mihály nagyon megrettent, mikor az ítélethirdetésre kellett menni, de ő bízott a kegyelemben, s mély bűnbánatot tanusított. Neki megvolt az a vigasza, hogy szegény felesége minden héten meglátogatta, vigasztalta.
Papp Bélát hozzátartozói közül senki meg nem látogatta, csak a Papp család régi orvosa, Egry doktor, ki Papp Bélát 8 éves kora óta ismerte, s a törvényszék előtt azt vallotta, hogy Papp Bélának nincs helyén az esze.
Ő gondoskodott róla, hogy Pappnak a fogságban a kaszinóból hozzanak ebédet.
Papp Zoltán 8 évet kapott. Zsoldics halálbüntetését örökös rabságra változtatták. Papp Bélára kötél általi halál várt.
Papp Béla, a ki uriasan volt öltözve, daczosan, erőltetett nyugalommal hallgatta az elnök szavait, ügyvédjének kézzel mutatta az akasztást. Az elnök remegő hangon figyelmeztette, hogy térjen vissza Istenéhez, a kitől soha nem lett volna szabad elfordulnia. Ezek után az elítéltet lekísérték a siralomházba.
A darócz ruhát nem vette fel, ezért meghagyták a saját ruhájában. Az ügyvédjének, a ki kérdezte, mi az utolsó kívánsága, azt válaszolta: „Fotografáljanak le az akasztófán és küldjék el a képet apámnak, mert ő juttatott engem az akasztófára.”- „Végrendeletet nem csinál?”- kérdezte az ügyvéd. – „Nem. Különben, ha csinálnék, csak annyit írnék bele: Kötelemet pedig hagyom az apámra.”
Az uj büntető eljárás szerint az elitélthez bebocsátják, a kivel beszélni akar. Papp Béla az ujságírókkal kívánt beszélni. Apját mindig előhozta, hogy szigorú volt, még a neveltetés költségeit is visszakövetelte, mikor megházasodott.
A menyasszonya bokrétáját is külön pénzen bírta megvenni. Anyját nagy szeretettel említette és zokogott, hogy el sem jött fogsága alatt, s bocsánatot nem kérhetett tőle.
Egyszer Papp Béla felsóhajtott: „Szegény Elemér!” az ujságíróknak, akik a siralomházban meglátogatták, ezeket mondta: „Fogadja részvétemet, hogy holnaptól lapját nem olvashatom.”
Papp Béla igyekezett nyugalmat erőltetni magára, ám arcza óráról-órára sárgább lett, szeme beesett.
Teát és sonkát vacsorált, s mikor este magára maradt, a borzasztó utolsó éjszaka hatalmába került. Irt, füfyölt, Petőfit olvasta. Megírta végakaratát, még egy verset is. Fiának ezt írta: „Édes kicsi fiam, sose tudd meg ki volt az apád.”
Ágyneműjét a fogházfelügyelőnek, az óráját az őrmesternek, apróságait az őröknek hagyta.
A borzasztó éjszakára esős, komor reggel keletkezett. A bitófát Bali Mihály hóhér és pribékjei a törvényszék virágos udvarán állították föl.
Néhány perczczel hét előtt Márton Lázár fogházfelügyelő megjelent az elítéltnél, s felszólította, hogy váltson ruhát. Papp fekete kabátot és fekete kalapot vett föl. Odalépett ügyvédjéhez, de beszélni nem bírt. Könnye folyt, ajka remegett.
Nyolcz börtönőr közrefogta, jobbján a lelkész, balján a felügyelő haladt. Néhány lépést ingadozva tett meg Papp Béla, de aztán már szilárdabban járt. Kezét zsebébe mélyesztette, fejét lesütötte. Olyan hatást tett, mint aki átdorbézolt egy éjjelt.
A bitófa láttán megriadt, meggörnyedt. Hogy aztán megsodorta bajuszát, az csak gépies mozgás volt. Az ítélet felolvasását talán már nem is hallotta. A hóhér előlépett a bitó mögül. „Tessék kérem”-modta neki- „ Csak gyorsan! Mondja, sokáig fogok szenvedni?”- „Nem, nem,” - szólt a hóhér – „ha nyugodtan viseli magát, hamar megtörténik.”- „Akkor jól van”- volt utolsó szava Pappnak.
Maga lábán ment föl a bitó előtti zsámolyra. Ott megkötözték. Hét óra mult két perczczel. Az orvosok 9 percz mulva mondták ki, hogy már meghalt.
Papp Béla apjával az ismerősök még délben tudatták a kivégzés hírét. Az öreg ennyit mondott: „Isten irgalmazzon bűnös lelkének”
Egry orvos kikérte Papp Béla holttestét. Egyszerű koporsóba tette, s éjjel, sárban, esőben kikisérte a temetőbe.
