Japán-amerikai ellentét

A japán-amerikai viszonyt, melyet a japánoknak Kinával szemben tanusított aggresszivitása elég kedvezőtlenül befolyásolt, az Asama cirkálónak egyik mexikói öbölben való zátonyrajutása még jobban elmérgesítette. A japán csapatoknak mexikói partraszállításáról szóló híreket megcáfolták ugyan, sőt kábelhir érkezett arról is, hogy az Asama kiszabadítására érkezett japán hajók utban vannak hazafelé, de az amerikai közvélemény csak nem tud és nem akar megnyugodni. Pedig föltehető, hogy félbemaradt akciójával a japán kormány csak rá akart ijeszteni a Kinát ellenállásra biztató Amerikára. Legalább is valószinü, hogy a japán hadihajók mostani vizitelése épp ugy mint 1910-ben a Magdalena-öbölbeli történt demonstáció is csak jövőbeli terveinek vetette előre fenyegető árnyékát.

Az Asama titokzatos esete talán azért is nyugtalanítja annyira az amerikaiakat, mivel eszükbe juthatott az az erkölcstelen trükk, amellyel kierőszakolták volt Kuba, Portoriko és a Fülöp szigetek annektálását. Az 1898-ik évi spanyol-amerikai háborura közvetlen ürügyül szolgált a Maine hadihajónak a havannai öbölben történt exploziója. Az amerikaiak persze a spanyolokat vádolták a hajó felrobbanásával, de azóta teljes hitelességgel meg lőn állapítva, hogy a hajót, a rajta levő tengerészekkel együtt Washingtonból dirigált amerikai kéz sülyesztette a tenger fenekére, csakhogy meg legyen végre a kivánatos casus belli. Nos, hát a nagyon tanulékony japánok miért ne juttathatnák egyik hajójukat szándékosan zátonyra, hogy ürügyet találjanak mexikói terület megszállására.

Lehet, hogy ezuttal még nem valósul meg ez a terv, de mivel Japánnak, hogy mindenképpen biztosítsa a Csendes-Oceán fölött gyakorlandó uralmát, nemcsak a Fülöp szigetekre, Havaira és a németektől elvett Karolina szigetekre van szüksége, hanem kell, hogy biztos támaszpontot találjon a Csendes-Oceán nyugati partján is, még pedig lehetőleg az Egyesült-Államok tőszomszédságában, Japán megvalósítja majd ezt a tervét is.

A japán-amerikai leszámolás időpontja ezuttal talán még elodázható, főleg ha Amerika nem akadékoskodik Kinának japán gondnokság alá helyezése miatt, de a nagy összekoccanás, a halálos mérkőzés szinte elkerülhetetlen.

Nemcsak a Nagy-Oceán uralmáért folyó versengés és a kinai piac nyilt ajtóinak a japánok által tervezett becsukása és a gazdasági érdekekkel kapcsolatos bevándorlási kérdés élesítik ki a két hatalom közti ellentétet, hanem a faji önérzetnek is nagy szerep jut a készülő konfliktusban.
Csak a yankce gőg megalázásával érhetik el a sárga faj egyenjoguságáért tudatosan harcoló japánok azt, hogy a fehér fajjal mindenképpen egyenértékünek tekintessenek.

És hogy e merész terveit japán már most is oly leplezetlenül nyiltsággal mert hirdetni, abban kétségtelenül nagy része van annak, hogy Anglia szövetségesei és az európai entente, melyeket Amerika a háboru kezdete óta municióval és minden jóval istápol, hihetetlen mértékben megnövesztették az Unió legnagyobb ellenségének, a sárgabőrű japánok elbizakodottságát.