A századfordulót követő években sürgető kérdéssé vált az iskolából kimaradt felnőttek oktatása. Tették ezt alap- és felsőfokon, intézményesen és önkéntes alapon egyaránt.

Persze nem volt nehéz dolga az akkori népnevelőnek, hiszen a „levegőben volt” a haladás eszméje, a munkások a városi polgársággal együtt járhattak a tudományos és tudományt népszerűsítő előadásokra.

Az újságokban megtalálható volt minden, ami tudás, technika, tudomány. Ki ne vágyottt volna arra, hogy minél többet megszerezzen belőle?!

Alakultak is a különböző körök, egyletek, ahol meghallgathatták a legújabb tudományos és kutatási eredményeket, megismerhették a nagy felfedezők és feltalálók munkásságát. S tehették ezt a kor színvonalának megfelelő audiovizuális és interaktív módon – ami, mint tudjuk, jelentősen fokozza az ismeret-elsajátítás hatékonyságát.

S mit hallgathatott például a kíváncsi tanulni vágyó 1905 májusában? Megismerhette például „a szellemi élet hygiéniáját”, dr. Salgó Jakab előadásában.

A sorok közt ülve – és a sorok közt olvasva – rájöhetett, hogy összes ideges tünetének, kimerülésének és kifáradásának oka végső soron nem más, mint a szellemi túlterhelés.

Mert nem jó az nekünk, ha egyszerre sokféle munkávak foglalkozunk, főleg ha szellemi természetű az a tevékenység. Salgó doktor még a „paralízis rendkívüli terjedésének” okát is ebben vélte megtalálni.

Bölcs tanácsa így hangzott: a napi munka és feszült figyelem után már jobb, ha szellemi tevékenységgel nem terheljük magunkat, inkább pihenjünk a zöldben, sétáljunk vagy sportoljunk.

Aktuális tanács. Mit gondolnak, mit érezhettek a napi munkájuk után a közönség soraiban ülők….?