Thomas Mann szép könyve most magyarul is megjelent Lányi Viktor jó fordításában, mely elérni igyekszik az eredeti munka legnagyobb ékességét, tömör, kifejező, mélyen átgondolt, csaknem goethei prózáját. Milyen tiszteletre méltó munka ez, - kényes tárgyának hogy fölébe került benne az író, mily öntudatosan kezeli, mennyire azt fejezi ki, amit akar, s míg részleteit a legnagyobb szigorúsággal dolgozza ki, az egészből az a láng csap fel, mely a nagy írói alkotásokat hevíti.

Mann könyvének a német közönségnél nagy sikere volt, pedig az egész könyv olyan, mintha csak írók számára készült volna, mintha csak a kis csoportnak akarta volna megmutatni, hogy kell egy nehéz feladatot a mi szép mesterségünk eszközeivel megoldani. A melegséget és közvetlenséget – ami egy ilyen túlgondos munkánál veszélyben forog – az adja meg, hogy sok líra van benne.

Nem szeretnők ha félreértenének bennünket, - a líra kétségkívül nem a homosexuális vonatkozásokból fakad, melyek e könyvet a felületes olvasóra nézve jellegzetessé teszik - ….itt mélyebb dolgok vannak elrejtve.

Az Aschenbach Gusztáv életében és halálában a művészetet túlkomolyan vevő s abban önmagát felélt művészt kell látni, akiből élete végén, a halál előérzetében mégis fellángol és kicsap az életnek az a határtalan vágya, amit eddig csak művészetében vezetett le és elégített ki – s ez az utolsó árva láng most mohón tápot keres s egy oktalan tervezésbe kap bele, egy tragikus, furcsa vonzódásba – egy szép fiúhoz.