A házbér kérdés

A háborus nehézségekhez hirtelen ujabb csatlakozik a fővárosban: ha nem sikerül egyrészt erélyesen, másrészt méltányosan megakasztani mindjárt első utjában ezt a kisérletet. Annál inkább kell rendezni a kérdést, mert a baj hamar országossá lehet. Ugyanis több nagyobb háztulajdonos nagyarányu béremeléssel célozta meg a lakókat, akik abba a kényszerhelyzetbe kerültek, hogy májusra vagy kiköltöznek, ami megint nagy költséggel és esetleg rosszabb cserével jár, vagy megadják magukat és vállalják az életviszonyokon már teljességgel tulcsapó terhet.

A főváros közgyülése is foglalkozott a hirtelen kirobbant kérdéssel és Vázsonyi Vilmos inditványának szellemében feliratot intéz a kormányhoz az ügy sürgős rendezése végett. Mindenekelőtt föl kell ismernünk azt a most általánosan tapasztalt kórságot, hogy a lakbéremelés eszközét is azok az elemek adják a háztulajdonosok kezébe, akik a háboru alatt áremelő osztozkodással illetéktelen haszonra tettek szert és pöffeszkedő elbizakodottságukban nem tudják, hogyan verjék el a könnyen szerzett pénzt.

Az kevés vigasztalás az inségbe szoritott tömegnek, hogy ezek az elemek, amelyek épp oly könnyelmüen hajigálják szét a pengőket, mint amily könnyen hozzájutottak, a természet törvényei szerint megint legnagyobbrészt össze fognak omlani s visszabujnak a kétszobás lakásokba és az ócska házakba, mert addigra a középosztály tönkremegy.

Föltétlenül szükséges tehát olyan kormányi intézkedés, mely megtiltja a házbérek minden emelését, legalább a háboru idejére. Noha ezt nem tartjuk elégnek. Szükségesnek tartanók, hogy a kormány és a főváros még a háboru alatt gondoskodjék kellő számu ház épitéséről, hogy a háboru után csak két-három év alatt helyreálló normális épitkezésig is konkurrenciát emeljen a lakásszükséget kihasználó emelések elé.

Másrészt azonban, midőn az ilyen visszaélések erélyes korlátozását kivánjuk, nem szabad elzárkóznunk a méltányosság, illetőleg több, az igazság elöl. Ezért helyesnek tartjuk Vázsonyi inditványának azt a részét, hogy azoknak a háztulajdonosoknak, akik nem nyerészkedést üznek lakásaikkal, ellenben bevonulásuk és az ezzel járó moratóriumi intézkedések következtében sokat vesztettek, adjon a kormány bizonyos kárpótlást.

---

Van sok háztulajdonos, akinek ugyszólván egyedüli jövedelme a háza, amely nem egy esetben meg is van terhelve. Sok lakását bevonultak lakják. Ezeknek ittmaradottjai nem tartoznak többet fizetni, mint amennyi lakbérsegélyt kapnak az államtól. Ellenben a jelzálogadósságot és kamatot meg kell fizetnie a tulajdonosnak.

Most már elképzelhetjük, milyen helyzetbe kerül az a tisztességes háztulajdonos, aki lakásainak nagy része után csak filléreket kap; a jelzáloghitelt, javitási költséget pedig viselnie kell. Még annyira is elmennénk, hogy ahol bebizonyitható, hogy a háztulajdonos javitást, átalakitást végeztet, hogy 10 %-al emelhesse a házbért s igy a mostani drágább munkabér és anyagköltség megtérüljön.

Mindazon lakások után pedig, melyeket bevonult katonák birnak, kapjon a háztulajdonos az államtól bizonyos kárpótlást. Senki sem számitott ugyanis arra, hogy a háboru esztendőkig fog tartani. Nem követelhető tehát a háztulajdonosoktól, hogy ő veszitsen nagy összegeket a miatt, hogy az állam katonai szolgálatra igénybe vette a lakóját.

Azt is meg kellene szüntetni, hogy a bevonultak családja a csekély fizetségért egy nagy lakás fentartásának jogát vindikálhassa magának. Rendezkedjék be az is a viszonyokhoz képest, de ne éljen a becsületes eljárásu háztulajdonos rovására.