Neopogány vallás és/vagy politikai szélsőjobboldal
Úgy gondolom, párhuzam vonható a 20-as, 30-as évek Németországa és a mai Magyarország között a politikai szélsőjobboldal megerősödése és ennek egyik mozgatórugója, a kereszténység előtti és azon kívüli pogány gyökerekhez való visszanyúlás igénye és gyakorlata szempontjából. A nácizmus természete, cselekedetei és vezető szóvivőinek nyilatkozatai mind azt bizonyítják, hogy egy okkult vallással van dolgunk. A pogány nácik ősi német (germán) isteneket imádtak, az okkultizmus ősrégi és modern formáival egyaránt kacérkodtak; számukra mindez nem csak pillanatnyi szeszély volt, hanem nagyon is komoly szellemi kalandozás.
Aki manapság Magyarországon ősi magyar vallásról, magyarok istenéről, táltosokról, sámánizmusról és ezekhez hasonló „hagyományokról” és „ősi értékekről” beszél, vagy a gyakorlatban is feleleveníti ezek kultuszát, az a tűzzel játszik. Ha az eddigi megállapítások túlzásnak tűnnének, ajánlom figyelmükbe a következő tényeket:
A nácizmus szellemi mozgatórugói
Hitlernél még gyermekkorban elkezdődött az okkult mánia. Mélyen és betegesen megrendítette Wagner Rienzi című operája, mely egy római néptribun fölemelkedéséről és bukásáról szól. Wagner iránti vonzalma egész életén át elkísérte. Egyszer megjegyezte, hogy az opera számára olyan, mint a vallás, és úgy látogatja az operaelőadásokat, mint ahogy más emberek templomba járnak. Ha az opera volt a vallása, akkor Richard Wagner volt a főpapja. Okkult tanulmányokat kezdett és 1909-ben a különc vallási vezető, dr. Jorg Lanz von Leibenfels követője lett. Ez az egykori szerzetes elhagyta katolikus hitét, és új szektát alapított egy romos kastélyban a Duna partján. Itt aztán az okkultizmust, a mágiát és a faji miszticizmust hirdette.
Hitler később elhatározta, hogy politikai célkitűzéseinek jelképévé az ősi horogkereszt szimbólumát választja. A horogkereszt a hindu vallásban a szerencse szimbóluma, a Nap életadó sugarait képviseli, a viking hagyományokban pedig a mennydörgés és háború istenének, Thornak a pörölyét jelképezi (valamint a világ örök körforgását is szimbolizálja).
Az első világháború alatt és közvetlenül utána számos titkos, okkult társaság működött Németországban; részben rózsakeresztes, részben teozófista jellegűek és voltak olyan soviniszta faji kultuszok is, mint a Hammer Union vagy a Wandervogel, melyek a kereszténység előtti nordikus isteneket idealizáltak.
Az okkult csoportok közül a Thule Társaság állt legszorosabb kapcsolatban a náci párttal. A történelem előtti időkben Norvégiától északra állítólag létezett egy nordikus árja kultúra, a társaság innen kapta a nevét. Állításuk szerint a jelenlegi homo sapiens gyökerei is ide vezetnek vissza. A Thule Társaság 1914-ben alakult és hamarosan igen jó társadalmi kapcsolatai voltak. A társaság azt tanította, hogy míg a németek született nemes tulajdonságokkal rendelkeznek, a zsidók – egy korábbi alsóbbrendű faj maradéka – gonoszok.
Politikai mozgalom vagy vallás?
A nemzetiszocializmus – vagy nácizmus – több volt pusztán politikai mozgalomnál: szertartásaival, rítusaival, doktrínáival, istenével és messiásával formális vallás volt. Nemcsak olyan volt, mint egy vallás, nemcsak hasonlított egy vallásra – vallás volt! Azok a kutatók, akik nem veszik figyelembe a nácizmus vallási jellegét, általában nem is tudják teljesen megmagyarázni azt. Bár a holokauszt teljes értékű magyarázatára valószínűleg senki sem képes, annak lényege sokkal világosabbá válik, ha tekintetbe vesszük az azzal kapcsolatos szellemi tényezőket is. A nácizmus és a holokauszt pusztán politikai, történelmi és szociológiai szempontból való vizsgálata több kérdést hagy nyitva, mint amennyit megválaszol.
Ha a náci halálgyárosok „igazán hittek”, és saját tetteikért a felelősséget egy magasabb tekintélyre, akár magára Istenre ruházták, akkor ez választ adhat a holokauszt sok nehéz kérdésére.
A legtöbb kutató elfogadja azt az állítást, hogy Hitler és legfelsőbb körének jó része vallásos volt, bár nem éppen keresztény. Martin Bormann, Hermann Göring és Reinhard Heydrick kivételével a vezető náciknak volt valamiféle vallásos hitük. És ez nem csak propagandafogás volt. Josef Goebbels, a propagandafőnök kezdetben nem tűnt vallásosnak, később mégis hinni kezdett az asztrológiában, és arra a meggyőződésre jutott, hogy Adolf Hitler Jézus Krisztus reinkarnációja. Maga Hitler Pasewalkban 1918. októberében mustárgáz támadás miatti kórházi kezelése során azt állította, hogy hangokat hall, melyek azt mondták neki, hogy „Isten kiválasztotta őt Németország messiásának és ő fogja megmenteni Németországot a nemzetközi zsidóság karmaiból”.
Franz von Stuck - Die Wilde Jagd (a kép a galériában látható)
/Stuck 1889-ben festette a képet, abban az évben, amikor Hitler született. A képet egy Hitlerrel foglalkozó neves történész fia fedezte fel egy müncheni múzeumban, aki azt gondolta, hogy egy eddig ismeretlen Hitler portrét talált. A képen szereplő Wotan (háború, pusztítás istene) feltűnően hasonlít Hitlerre, és az, ahogyan az áldozatait maga után vonszolja, erősen emlékeztet a haláltáborok áldozatainak tömegére./
Vér és föld
A vallás fontos szerepet játszott Heinrich Himmler életében is. Annak megértéséhez, hogy hogyan lett egy jámbor vallásos emberből az SS sátáni rendjének főpapja, tudnunk kell, hogy még az első világháború kitörése előtt belépett a Német Ifjúsági Mozgalom okkult artaman csoportjába.
A mozgalom a „vissza a természethez” elve népies változatát tette magáévá és előszeretettel tartott gyűléseket, előadásokat, vallásos összejöveteleket Szászország és Bajorország vadregényes vidékein. Az artamanok a kereszténység előtti dél-német kultuszoktól átvették a „vér és föld” misztikus filozófiáját, mely szerint a német parasztok szent közösségben élnek a természettel. 1919 körül Himmler elfordult a kereszténységtől és a spiritualizmus azon pogány formája felé fordult, amelyben a nordikus istenek és a rég meghalt germán hősök szellemei nagyon is valóságosak voltak.
Amikor Himmler létrehozta az SS-t, a római katolikus jezsuiták szerzetesrendjének szervezeti felépítését tartotta szem előtt. Ezért nevezték Himmlert beosztottai „fekete jezsuitának”, és ezért szólította őt Hitler „Loyola Ignácomnak”.
Himmler személyes könyvtára kizárólagos vallásos könyvekből állt. Egyszer magánorvosa Dr. Felix Kersten csodálkozva kérdezte Himmlertől, hogy a vallás és a nácizmus nincsenek-e ellentétben egymással. Himmler azt válaszolta, hogy Hitler utasította őt arra, hogy állítsa fel egy olyan nagy német vallás tantételeit, amelyet egész Európában be fognak majd vezetni. A náci vallás ősi germán-pogány elemek, keleti misztika és eltorzított kereszténység keveréke lett volna, amelyben Hitler foglalta volna el Krisztus helyét. Az igazi keresztény egyházra elnyomás és végül teljes kirekesztés várt volna. Ezer évvel később már csak Hitler vallása létezett volna.
Érdekes, hogy korábban az egyház milyen gyorsan szembeszállt az eretnekségekkel, de a náci eretnekséggel szemben csak hallgatott. Pedig ismerték Hitler szándékait! Hitler már a 20-as években szerette magát Krisztushoz hasonlítani és 1934 elején a német gyermekeket már arra tanították az iskolában, hogy ne Istennek, hanem a Führernek adjanak hálát imáikban.
Ez a nácizmus vezetői által megálmodott „New Age” és vallása – mint tudjuk -, nemhogy ezer évig nem állt fenn, de néhány év leforgása alatt a történelem süllyesztőjébe került. Bár onnan, mind a mai napig, egyesek újra megpróbálják kiengedni ezt a szellemet. Közülük sokan nem tudják, hogy valójában mivel játszanak.