Keletindiai utazásom alatt, noha halottégetést először már Bombayben láttam, mégis a legnagyobb várakozással és kíváncsisággal néztem Benares elé, a hol a különféle vallási szertartások, s különösen a halottégetés legnagyobb mértékben dívik. Itt még szabad helyen, teljesen az ősi szokások szerint végzik a halottégetést, mely elé az angolok semmi akadályt nem gördítenek.

Nem is volna ez nekik tanácsos, mert megismétlődnék az 1855-iki vérengzés, mely szintén vallási kérdés miatt keletkezett, s oly arányokat öltött, hogy évek és hadseregek kellettek elfojtására. Benares anynyi, ha nem több a hindunak, mint Róma a katholikusoknak, mint Mekka a mohamedánoknak. A hinduknak az a hiedelmük, hogy ha halottaikat a Ganges szent vizében megmártják s Benaresben égetik el, a túlvilágon sokkal nagyobb boldogságban lesz részük, mint különben. Ezért a vagyonos hinduk palotákat építtettek és építtetnek a Ganges partjára, s ha érzik, hogy haláluk órája közeledik, oda költöznek és e szent városban hunyják le szemüket. A szegény haldoklókat - kik sokszor az úton halnak meg – s a halottakat több napi járóföldről is elhozzák ide. Azonkívül az évenként megforduló több százezer zarándok, szent férfiak, s fakírok közül is sokan hunynak el itt, úgy hogy a szent városban a Ganges partján a halottakat némely napon százával égetik el.

A halottakat bambusznádból készült létrára kötve és fehér gyolcsba takarva viszi két ember a vállán. A fehér szövetre különböző színekkel jelek vannak ráfestve a halott arcza és melle tájékán, melyek a nemet jelzik. A halottvivőket néhány hozzátartozó s ismerős kíséri, halkan, monoton hangon énekelve. A halottat leviszik a Gangos partjára és elégetésre kijelölt számos helyek egyikére, itt belemártják egész hónaljig a folyóba s az arcza helyén meglocsolják. Addig hagyják a vízben, míg a közeli fakereskedőnél beszerzik az elégetéshez szükséges fát, a mely a halott, illetve hozzátartozóinak anyagi viszonyaihoz mérten illatos, drágább és több, vagy pedig kevesebb és olcsóbb minőségű. Ezután megcsinálják a máglyát, melyre a halottat ráfektetetik. Pár darab fát a testre is tesznek. A csóvát a legidősebb fiú vagy ennek hiányában valamelyik hozzátartozó teszi a máglya alá.

Mialatt a halott hamvad - a teljes elégés körülbelül két órába telik - a hozzátartozók a legnagyobb közönynyel ülik körül a máglyát, vagy lefekszenek szundikálni, a férfiak pedig a mindig közelben levő számos borbélyok egyikével ott a helyszínén s a borbélylyal szemben a földre kuporodva borotváltatják igen gyér szakállukat, fejüket, sőt hónaljakat is. Mindezért a borotválkozásért két-három fillért fizetnek. Hogyha a gyászolók megunják a várakozást, úgy siettetik elő a „drága” tetem gyorsabb elhamvadását, hogy hosszú piszkafával ütögetik a halott fejét és a keményebb részeket, hogy szétmálljanak és hamarabb égjenek el. Ha a test teljesen elégett s a máglya majdnem elalszik, lelocsolják a Gangos vizével. A maradék megszenesedett fát öreg asszonyok összegyűjtik tüzelésre, míg az esetleg el nem égett emberi testrészecskéket a varjuk ezrei hamarosan eltakarítják.

Ehhez a helyhez, hol a halotthamvasztás folyik, pár lépésnyire százával derékig a Gangesben állva végzik a hivők napi imájukat, olykor-olykor megbuknak a folyóban, mely hitük szerint nemcsak a testet, de a lelket is megtisztítja minden szenynyétől. Az imádkozók közül néhányan a parton térdelnek s virágot szórnak a folyóba. Ismét egy-két lépésnyire pár asszony nagy buzgalommal mossa ruháit, szomszédságukban néhányan pedig italos edényükül, mely sárga rézből készült totyakos fül nélküli edény -  súrolják és fényesítik. Ha mindene piszkos is a hindunak, de ez a, majdnem azt lehet mondani egyedüli háztartási czikke ragyog a tisztaságtól, melyre féltékeny és kényes.

Az itt végbemenő halotthamvasztástól némileg eltér, a hogyan Bombayban és Calcuttában végzik. Nevezetesen Bombayban egy elkerített udvarban történik az elégetés, a hova csak belépti-jegygyel - melyért, csodák-csodája, nem kell fizetni - lehet bemenni, itt nem nagyon szívesen látják az idegent. A máglyát is lehetőleg eltakarják mozgatható lukacsos vasfallal a néző szeme elöl.

A mikor én voltam megnézni a halottégetést, három ferde szemű japáni nézte nagy komolyan. Az őr világért sem engedte volna meg a fotografálást. De midőn a jó japániak elléptek, néhány baksis ellenében hajlandó volt véleményét a fotografálást illetőleg megváltoztatni.

Bombayban a hamvasztás utáni vallási mosakodást és száj mosást a hozzátartozók egy az udvar közepén levő kőmedenczéből végzik, mely medencze vizének piszkossága felülmul minden képzeletet és nagyon erős idegzetű embernek kell lennie, hogy nem a halottégetéstől, de ettől a tisztálkodástól és szájöblítéstől tengeri betegséget ne kapjon. Természetes a borotválkozást itt is végezik, sőt egyízben láttam egy embert, ki ruháját varrta, mialatt szeretett neje hamvadt. Ha a vallási mosakodást látja az ember, akkor érti meg, hogy miért nem szűnik meg teljesen a pestis Indiában sohasem.

Calcuttában szinte elkerített helyen van a halottégetés, kissé távolabb a várostól, de ezért elég közel a bennszülöttek negyedéhez - a Hugly partján. Semmiféle engedély nem szükséges a bemenetelhez. Itt annyiban tér el a halottégetés az előbbi két helytől, hogy olyan poziturában helyezik A halottat a máglyára, mint a milyenben meghalt, vagy pedig az alsó lábszárat a térdnél teljesen hátrahajlítva, a test alá helyezik s nem csavarják fehér gyolcsba.

Számos, több napos és már hullafoltos halottakat láttam itt a legkülönbözőbb helyzetekben fekve addig, míg reájuk kerül a sor, hogy elégettessenek. Sírásnak, szomorú arcának egyáltalában semmi nyoma, a legnagyobb közönnyel s egykedvűséggel nézik a gyászolók szeretteik megsemmisülését, mert meg vannak győződve, hogy sokkal nagyobb boldogság jut nekik osztályrészül a túlvilágon, mint volt itt a földön, hol jóformán örömük sincs s alig van valami a mi nyomorult életüket becsessé és értékessé tenné. Majdnem azt lehet mondani, hogy megváltásnak tekintik a halált.

Winter Béla.