Nietzsche a legutóbbi években kezd erősebben hatni szellemi életünkre; nálunk akkor kezdődött hatásának korszaka, mikor a külföldön, nemcsak Németországban, hanem Francziaországban is kezdenek rajta túlesni s a hatás helyébe a kritika következik. Két-három év óta sűrűn jelennek meg magyar Nietzsche-fordítások; nem mind kellő színvonalnak, de mind a fokozódó érdeklődés tanubizonyságai.

Most a filozofiai irók tárában, filozófiai irodalmunk e legfontosabb és legnagyobb hatású vállalatában jelent meg egy Nietzsche-kötet: a bázeli filozófusnak "A tragédia eredete vagy görögség és pesszimizmus". Ez Nietzschenek első nevezetesebb munkája, mintegy átmenet filologiai tanulmányairól a filozofiára; általában átmeneti mű, a mely forrongásában, alakuló-félben mutatja írója tehetségét.

Még Schopenhauer és Wagner hatásával küzködik, de már megvannak benne későbbi világnézetének összes csirái. Egy nagyszerű gondolatsort indít meg ez a mű, a melynek végén a Zarathustrához és Jenseits von Gut und Bösehez jutunk. Az eszthetikai világszemléletet fejti ki, a schopenhaueri pesszimizmusból kiindulva, roppant feszültségű eszmejárással, új alapokat keresve az eszthetika számára.

Épen stílje túlfeszültségénél fogva ez a mű nagyon nehéz faladatot ró a fordítóra, túlterhelt mondatait úgy lefordítani, hogy kelleténél homályosabb se legyen, az eredetitől se távolodjék el nagyon, nem mindennapi mesterség. A fordító, Fülep Lajos ritka sikerrel felelt meg ennek a nehéz faladatnak.

A Nietzsche stilusát adja magyarra transzponálva, úgy igyekszik visszaadni a munkát, a hogy Nietzsche irta volna, ha magyarúl irt volna s ezt a hatást a legtöbb helyen el is éri. A fordítás elébe terjedelmes bevezetést irt, ismertető tanulmányt Nietzscheről, a mely összefoglalja egyéniségének teljes képét úgy, a hogy műveiben nyilvánul.

Ez a tanulmány tartalomban és formában egyaránt kiváló munka, a legjobb, a mit Nietzschéről magyarul olvasni lehet. Hű és nagy vonásaiban jellemző, kifejező képét adja a Zarathustra szerzőjének, előkészít megismerésére a sok okos dologra figyelmezteti azt, a ki műveit már ismeri s formáiban is szép, jelentékeny irodalmi szinvonalon álló.