Emlékezünk még rá, hogy néhány évvel ezelőtt milyen divatos volt a panama-kalap s nem is sajnálták érte a pénzt: száz koronát is szivesen fizettek a finomabb fonásuakért. Mindenféle különös formájuvá „nyomorították” össze ezt a szalmakalapot a divatkedvelő férfiak, egyik elől gyürte fel a karimáját, a másik hátul. Egyik-másik békés családapa valósággal ugy festett a furcsa formájuvá lapitott panama-kalapjában, mintha a legtipikusabb „fenegyerek” lett volna, nem is szólva a deli ifjakról, a kik elmehettek volna Párisba apacsnak a panama-kalapjukkal, a melyet hétszergörbén nyomtak a fejükbe.

Mint valamennyi más divatot, a panama-kalapét is megunták idővel, de azért még sok kedvelője maradt most is. A valódi panama-kalap meg is éri a pénzt, mert erős, könnyü és szép. Különösen Amerikában kedvelik nagyon a panama-kalapot s ott még nagyobb összegeket fizetnek érte, mint Európában.

Nem ritkaság, hogy egy-egy remekbe készült panama-kalapért szivesen áldoz a gazdag vankee néhány száz dollárt. Nem ritkaság az olyan remekbe készült panama-kalap sem, a melyiknek ami pénzünk szerint kétezer korona az ára. A hires kalap tehát jó jövedelmet hoz azoknak, a kik csinálják. Mint a hogyan nálunk Hajdunánáson régi idő óta háziipar a szalma-kalap-fonás, az amerikai Panamában is foglalkozik ezzel a lakosság.

Ezen a képünkön is egy ilyen kalapfonó panamai család nőtagját látjuk: egy anyát a három leányával együtt. Mind a négyen jól értettek a kalapfonáshoz s a mikor ez a fényképfelvétel készült róluk, akkor is kalapfonással foglalatoskodtak; ott tartják kezükben a még munkában levő, befejezetlen kalapokat.

Férfiak is foglalkoznak kalapfonással, de ebben mégis ügyesebbek a nők. Már gyermekkorukban megtanulják a nők a kalapfonást és idővel nagy ügyességre tesznek szert ebben a mesterségben, mely jó keresethez juttatja őket. Sok család a kalapfonásból él s ha szorgalmas és ügyeskedő, még vagyont is gyüjthet belőle. Hiszen mondjuk, hogy milyen jól megfizetik a finomabb fonásu, szebb panama-kalapokat.

Vannak azonban nagyvállalkozók is, a kik kalapfonó-gyárban száz meg száz munkásnőt alkalmaznak és ezerszámra szállítják a szalmakalapokat a világ minden részébe. Rendesen az ilyen nagyvállakozók veszik meg a kész kalapokat a fonás mesterségét üző családoktól is.

Persze, ennél az adás-vételnél még nem olyan nagy a kalap ára, mint a milyen nagygyá a további eladás folyamán megnövekedik. Nem szólva a vámokról, sokan veszik ki addig a kalapból a maguk nyereségét, a míg végre valakinek a fejére jut. Nyer rajta az eladás közvetítője, a nagyszállító, a nagyobb és a kisebb kereskedő s az az összeg, a mit más már kinyert rajta, folyton hozzáadódik az árához. Folyton nagyobb lesz az ára és a legnagyobb költség végre rászakad arra, a ki a maga használatára vásárolja meg a kalapot. Ennek kell megfizetnie mindazt a költséget, a mibe a kalap előállítása, vámja és eladásának több kézen át történt közvetítése került. Az a leányka, a ki a kalapot fonta, alkalmasint el sem hinné, hogy milyen nagy pénzt fizettek Európában az ő keze munkájáért.

A panama-kalapot az ugynevezett Carludovica-növényből készitik. Ez az amerikai növény Uj-Granadában, Ecuadorban és Panamában bőségesen el van terjedve. Nedves, árnyékos helyeken nő, alacsony, száratlan, pálma nemü bokorlevele 1.25 méternyinél szélesebb, 3-4 méternyi hosszu száru. Ebből készül a panama-kalap. A szárát széthasogatják és azután ennek vékony szalagformáju részeiből fonják meg a kalapot. Előbb a tetejét készitik el, majd tovább fonják a többi részét, még pedig nagyon lassu munkával, mert folyton vigyázni kell arra, hogy a szálak finoman simuljanak egymáshoz. A szálak vékonyságától és a fonás finomságától függ a munka értéke.

Megemlítjük még azt is, hogy a Carludovica-növény IV. Carlos spanyol királyról és nejéről, Ludovica királynéról van elnevezve. A jól fonott panama kalap rugalmas, tartós; ha könnyüségét is figyelembe veszszük, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy olyan drágán megfizetik.