A Cheops-piramis rejtélyei

1908 | December

A piramisok, a legnagyszerűbb síremlékek a Földön, nemcsak a régi egyptomiak kifejlődött culturájának jelei, a melynek szolgálatában magas fejlettségű technikai és hatalmas segítőeszközök állottak, hanem bizonyítékai a jól rendezett, az összes erős felett uralkodó államszervezetnek is. 130 maradt meg közülük, a legnagyobb és legrégibb a negyedik dinasztia második fáraójától, Cheops vagy Chufutól épített ú. n. Cheops-piramos, a mely a 30 szélességi fok alatt, Gizethtől nyugatra, a Nilus-delta legdélibb csúcsában, kilencz más piramissal és a 20 m. hosszú kőből faragott sphinxxel együtt egy fennsíkon ál.

Magassága 147.8 m, négyzetes alapjának oldala 232.16 m, térfogata 2521000 mł; anyagát nummulitikus mészkoczkák képezik, magasságuk lent 1 m., felfelé ½ m.-ig kisebbedik; a csúcsból 5-6 kőréteg hiányzik, úgy hogy fedőlapja 10 m., oldala négyzet. A kőrétegek 210 lépcsőt képeznek, ezeket mészkőből faragott kövek töltötték ki egyenletes síkká (1. ábra); az arabok használták fel e köveket móséik és palotáik építésére, két, Londonba került darab a faraókorabeli kőfaragók munkájának bámulatos pontosságáról tanuskodik.

A Faraók Kr. e. 2000 évig piramisokba temetkeztek. Uralkodása kezdetén mindegyik faraó belefogott földalatti sirboltjának építésébe, föléje piramist építtetett, a melyet élete végéig újabb és újabb kőrétegekkel folytonosan nagyobbított. Halál szabta e munka határát, utódai csak a lépcsőfokokat töltötték ki; a piramis sírboltjába került a királyi mumia.

De bizonyos az, hogy a Cheops-piramisban, az első és legnagyobb ilyen épületben, soha halott nem volt, rendeltetése ma is talány. Víztartónak, nap- vagy holdtemplomnak, kincstárnak, gabonaraktárnak, csillagvizsgálónak, homokfogónak tartották; az egyptologusok fáradozásai eredménytelenek maradtak, míg Taylor angol könyvárus és Smith skót csillagász a piramis méreteinek vizsgálatánál csodálatos eredményre bukkantak.

A piramis belsejében alulról felfelé három üreg van, ezek a halottas kamrák (a), a királyné és a király kamarája (2. ábra b, c). Az ábrába rajzolt négyzet mutatja, hogy elhelyezésüknél bizonyos törvényszerűség uralkodott, hogy az építés terv szerint folyt. 820-ban Kr. u. Al Mamud kailfa, Harun el Rasid fia, az északi oldalon, 26.5 m.-nyire a talaj felett és 7 m.-nyire keletre a piramis középvonalától, nyilást töretett (d). Ettől egy 1.1 m. magas 1.055 m. széles tárna vezet 26˚ 18’ 10” szög alatt lefelé; 25 m. után metszi a föld szinét és további 68.8 m. után eléri a 14 m. hosszú és 8.3 m. széles halottas kamarát, a melynek befejezetlensége is mutatja, hogy sohasem volt királyi sír.

Ott, hol a tárna a föld szinét éri, egy másik fölfelé irányuló tárna kezdődik, a mely 39.2 m. után az ugyanazon szög alatt folytatódó, 2.08 m. széles, 8.64 m. magas, 47.85 m. hosszú, a királysirba torkolló folyosóba megy át; ugyancsak 39.2 m. magasságban 27.5 m. hosszú vízszintes folyosó kezdődik, a melyen az 5.75 m. hosszú, 5.25 m. széles ferde mennyezetű királyné-kamarába érünk.

A királykamara hossza 10.48 m., szélessége 5.24 m., magassága 5.86 m., mennyezetét 12 óriási koczka alkotja, fölötte 5 vízszintes sziklalapokból képezett üreg van, a melyek legfelsőbbike ferde fedélzetű (3. ábra); e kamarában a fal mellett áll az ú. n. szarkofág, egyszerű, felül nyitott, 1.978 m. hosszú, 0.676 m. széles és 0.88 m magas fekete, fényezett gránitból készült láda, okmányok szerint az egyetlen tárgy, a melyet a piramisban valaha találtak.

Úgy a király-, mint a királyné-kamarából légcsatornák (e) vezetnek kifelé; a folyosó alsó végétől majdnem függőlegesen megy lefelé a halottas kamarába a munkások tárnája (f), a melyen ezek kijártak. Más üregeket vagy tárnákat a piramisban nem találtak.

Az alapfelület négy sarokkövének helyzetéből kiszámították, hogy a piramis alapéle 763.81 angol lábš, oldalélének hajlásszöge 50˚ 51’ 3”; ezek szerint a piramis kétszeres magassága úgy aránylik alapjának kerületéhez, mint 1 : 3.14159-hez, más szavakkal a piramis építőmestere már 5 tizedesig ismerte a Ludolph-féle számot és azt abban megörökítette. Eyth szerint a régi zsidók 1500 évvel a piramis építése után e számot csak 3-nak ismerték és 1580-ban Kr. után a mathematikusoknak a körszámításoknál kisebb pontossággal kellett megelégedniök, mint Cheops építőmestereinek.

Ezen felfedezés után Taylor és Smith a piramis többi mérete közt az összefüggést és mindenekelőtt az építőmester mértékegységét keresték. Ezt kapták, ha a piramis alapélét vagy azon kör félkerületét, a melynek átmérője a piramis magasságával egyenlő, az év napjainak számával, 365.2422 osztották. Ez a mértékegység 5X5 = 25 angol hüvelyk = 0.625 m. = a Föld sarki téltengelyének 10 milliomod részével. E szerint az egyptomiak már ismerték a Föld gömbalakját és már 4000 évvel ezelőtt a földgömb méreteiből mértékegységet vezettek le, megelőzve majdnem ugyanannyi évvel a francziákat.

Földrajzi szempontból figyelemreméltó a piramis fekvése is: a Nilus-delta legdélibb csúcsában úgy fekszik, hogy a rajta keresztülmenő szélességi és hosszúsági kör a szárazföld maximumát metszi.

A befelé vezető tárna irányának is meg van a maga jelentősége: a kis medve Merkúr csillagja a mi sarkcsillagunk felé mutat. 4000 évvel ezelőtt, a mikor a piramis épült, más csillag, a sárkánycsillagzat csillagja volt a sarkcsillag. Ugyanis Földünk tengelye nem mutat mindig az égboltozat ugyanazon pontja felé, hanem a sarkpont körül 26000 év alatt kört ír le; Herschel számítása szerint 25827 év múlva fog ismét a tárna irányában ugyanaz a csillag állani, ugyanakkor fog, mint 2160-ban Kr. e., az a csillag a bika csillagzat Oroszlán csillagjával ott találkozni. Smith ezekből azt következteti, hogy a piramis Kr. e. 2160 körül épült.
A két légcsatorna közül az egyik a Rák, a másik a Baktérítő felé mutat.

A gránitszarkofág is gondolkozóba ejti azt, a ki Smith nézeteit elfogadja. Külső térfogata éppen kétszerese belső üregének, a királykamara pedig éppen ötvenszerese ezen üregnek. Ha a térfogatát csak a felső él alatt látható jelig számítjuk, úgy 71258 köbhüvelyket kapunk. Tíz évig nem tudta Smith, hogy mitevő legyen ezzel a számmal, végre megtalálta, hogy az osztva a hüvelyekben kifejezett kétszeres mértékegység köbének [(2x25)ł])1/10-ed részével 5.7—et, a föld fajsúlyát adja. Szintúgy kapta a piramis üregeinek és fajsúlyának figyelembevételével, hogy a Föld 105 – 103 X 105-szer súlyosabb a piramisnál.

Smith és Taylor ezek alapján azt vélik, hogy a piramis őrzőhelye és szimboluma volt az egyptomiak akkori tudományosságának.

Bizonyos az, hogy abban a természettől megáldott országban, a hol a jólét a Nilus áradásától függött, már 4000 évvel ezelőtt midőn más népek még barbárságban leledzettek, magas műveltségi fokon álló nép lakott, a melynek kulturája bámulatba ejt bennünket. A ki tudományosan dolgozik, sokszor téved, az óhaj sokszor lesz az eszme szülője, de Taylor és Smith számtanilag helyes és kétségtelen eredményei láttára mégis azt kell kérdeznünk, hogy az egyptomiak tudománya 4000 év előtt ott volt-e, a hol ma a miénk van, vagy pedig, hogy e fizikailag és mathematikailag fontos számok ez a találkozása a véletlen műve-e, vagy nem?

A nagy Cheops-piramis óriási kőhalmaza megoldhatatlan rejtélyeket őriz magában!

Prometheus nyomán:
Heller Richárd

š 1 angol láb = 0.305 m

Megosztás:

A Kheopsz piramis titkai

Kántor Judit

A piramisok ma is a tudomány „nagy rejtélyei” közé tartoznak. Bár Közép-Amerikában és Kínában is építettek hasonlókat, a legismertebbek az egyiptomiak, közülül is a cikkben bemutatott „nagy piramis”.

Annak ellenére, hogy egyre korszerűbb módszerekkel vizsgálgatjuk, ma is ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, mint hajdanán: mikor, hogyan és milyen célból készültek?

A Kheopsz piramis kutatásáról az első dokumentált adat 820-ból származik, amikor Al Mamún kaifa kísérelte meg a „piramis rejtélyének” megoldását. Miután sehogyan sem tudott bejutni, alagutat ásatott, ezen keresztül jutott be – a teljesen üres piramisba. A mai napig nem tisztázódott, hogy eredetileg is üres volt-e az építmény vagy valaki már korábban vagy épp a kutatás során fosztotta ki.

Az 1800-as években kapott újabb lendületet a kutatás, az angol Vyse ezredes amatőr módszerekkel fogott az újabb feltárásba. Miután nem tudott beljebb jutni az építménybe, egyszerűen dinamittal nyitott utat magának és csapatának. A drasztikus, de hatékony eljárás eredményeképp feltárta a Királyi Kamra fölötti teherelosztó kamrákat; ez az egyetlen olyan része a piramisnak, amelyben feliratokat is találtak.

1872-ban Waynman Dixon folytatta a feltárást és rátalált a szellőzőjáratokra. Egy sajátos szerkezettel akarta kideríteni, mi lehet bennük: csuklókkal egymáshoz csatolt vasrudakat tolt be a járatokba: ezek beszorultak és ott pihennek ma is…

A járatok feltárására 1992-ig várni kellett. Ekkor Rudolf Ganterbrink egy kamerával kombinált robottal filmre vette a szellőzőjáratok belsejét és megtalálta a kijáratokat a piramis felszínén.
Annak ellenére, hogy a kutatások azóta is folyamatosan zajlanak, nem sokkal jutottunk közelebb a „rejtély” megoldásához. Több verzió létezik például azzal kapcsolatban, hogy hogyan épülhettek és milyen célt szolgáltak a piramisok.

A legközelebb talán a „mikor” kérdésének megoldásához vagyunk. Egyrészt a szénizotópos kormeghatározási módszerrel – ami napjainkban a legmegbízhatóbbnak számít -, másrészt csillagászati számítások alapján, a Kheopsz piramis korát 4600 évre becsülik.
A szénizotópos meghatározás már bevett gyakorlat a történeti kormeghatározásban. Izgalmasabb vállalkozás a csillagászati módszer, ami, mint a cikkből is láttuk, nem újdonság – csak egy időre ezt is „elfelejtettük”.

Nemrég ugyanis „szenzációs” felfedezéssel állak elő a Cambridge-i Egyetemen. A híradás szerint „eddig figyelmen kívül hagyott csillagászati adatok alapján” Kate Spence, a cambridge-i egyetem egyiptológusa a piramis korát százévnyi pontossággal megállapította.

Mint olvashattuk, szintén csillagászati módszerekkel 1908-ban az építés idejét i.e. 2160-ra tették. Az új számítások szerint ez az időpont i.e. 2478. Nem is nagy eltérés ahhoz képest, hogy 1908-ban még nem álltak a kutatók rendelkezésére számítógépek… Maga a számítási elv ugyanis ugyanaz, mint amit a cikkben olvashattunk.

Lényege az, hogy a Nagy Medve és a Kis Medve csillagképek egymáshoz viszonyított helyzetéből indultak ki. A Nagy Medve csillagképben a Mizar, a Kis Medvében a Kochab nevű csillag néha – méghozzá igen ritkán - egyenes vonalat képez, ami merőleges a horizontra és ekkor egyenesen észak felé mutat.

Ez legutóbb i.e. 2467-ben - az 1908-as számítás szerint i.e. 2160-ban – következett be. Mivel a Kheopsz piramis tájolása pontosan északi, erre alapozzák az építés idejére vonatkozó kijelentésüket a tudósok.

Ahogyan 1908-ban, ma is felteszik a kérdést: vajon az egyiptomiak is ezeknek a csillagképeknek a segítségével tájolták be az építményt? Vagyis „lehetett ennyire fejlett a csillagászatuk”? A válasz nem változott: „nem tudjuk”.

S nem változott az sem, hogy a kormeghatározást akkor is és most is tudományos szenzációként tárják az olvasók elé.

Nem változnak a piramisok sem. Legfeljebb az erózió lassanként kisebbre koptatja őket…

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!