A költségvetési vita közben, az ország északkeleti részében, különösen Bereg és Máramarosmegyék hegyvidékein lakó rutének fölsegitését czélzó kormányműködések is szóba kerültek a képviselőházban.

Ez a nép ugyanis annyira elszegényedett, hogy a kormány szükségesnek látta nagyobb szabásu müködést kezdeni megmentésére. Darányi földmivelési miniszter vette kezébe ezt az ügyet. Tizennégyezer katasztrális hold területet bérelt a Beregben nagybirtokos Schönborn gróftól s ezt jutányos áron, apró részletekben kiosztotta a lakosok között. Jó fajta marhákat osztottak ki köztük részletfizetésre, azonkivül fogyasztási és hitelszövetkezeteket alkottak, hogy a nép ily módon kiszabaduljon a nagy számu uzsorás körmei közül.

E hasznos és már is szép sikert mutató müködés intézője Egan Ede miniszteri biztos volt.

S a mit Egan Ede tett, az mind helyes is volt, de a mit a segélyező bizottság legutóbbi munkácsi gyűlésén mondott, azt, nevezetesen ama szavait, melyeken a többnyire Galicziából bevándorolt zsidó uzsorások üzelmeiről mondott, sokan félremagyarázták s e miatt a földmivelési minisztert a képviselőházban interpellálták.

Darányi földmivelési miniszter szombaton adott választ az ez ügyben hozzá intézett interpelláczióra s kellőleg kimagyarázván a dolgot, kijelentette:

A kormány a jogegyenlőség megsértését türni semmi esetre sem fogja, s kijelentette egyszersmind azt is, hogy a kormány intézkedéseket fog tenni a Galicziából való bevándorlás ellen is.

Ezzel ez az ügy a ház teljes megelégedésére el volt intézve. Az a veszély, hogy a hazai ruténség érdekében megindult müködés elakadjon, elmult. Vajha a kormány e tekintetben ne szoritkoznék a ruténekre, mert sajnos, sok magyar vidéke is van az országnak, melyre épúgy rá férne ügyének erőteljes felkarolása.