Nem szigorúsággal, hanem a nevelés eszközeivel kell megoldani a közeledés kérdéseit- A főváros terjeszkedésével arányban szaporítani kell a rendőrség létszámát- Ártatlan lányok nem kerülhetnek többé razziázó detektívek kezébe.

Szürke felöltős, magas úriember áll a Nagykörút és a Rákóczi út sarkánál, a villamos járdaszigetén. Szombat délután hat óra: szinte forr az ucca, olyan óriási a forgalom. A szürkekabátos úriember kis noteszbe jegyezget. Körülnéz, figyel, lökdösteti magát, aztán ismét ír valamit. Újságunk munkatársa felismeri: Eliássy Sándor rendőrkapitány! Úgy látszik, máris egyik programpontjának valóra váltásán dolgozik, azon, hogy Budapest közlekedését nyugat európai színvonalra emelje. Főkapitány- a viharban...Mintegy húsz percig figyeljük a munkáját. Akkor tovább indul és az Akácfa ucca, Rákóczi út saroknál állapodik meg ismét. Itt az úttest közepén gumibak szabályozza az autók forgalmát. A gyalogosokét azonban senki és semmi!

A gyorsan ki- és beforduló autók elől az utolsó pillanatokban ugrálnak féle a járókelők. Abban a percben, amikor a főkapitány a sarokra ér, csaknem balaeset történik. Egy háromtagú társaság két tagja előre, a harmadik pedig hátra ugrik el egy taxi elől. Fékcsikorgás. Szitkozódás.
- Miért nem dudál?
- Mert nem szabad!

A főkapitány fejét csóválja, jegyez. Aztán elindul az Akácfa ucca és a Dohány ucca keresztezése felé. Néhány percig ott posztol. A körútnak a Rákóczi út felé irányuló forgalma itt csapódik le. Kint a körút közepén rendőr irányítja a forgalmat. Munkatársunk ekkor lép a főkapitány elé, akit láthatóan meglep az érdeklődés.
Közlekedési reformjaimat nem nyilatkozatokkal akarom kezdeni. Íróasztal mellől, akták közül nem lehet megismerni az életet. Itt az uccán kell találkozni vele!

Hosszas szabadkozás után mégis beleegyezik, hogy mellészegődjünk. A dobogón fiatal közlekedési rendőr áll. Artista ügyességgel végzi munkáját. A főkapitány percekig figyeli. A rendőr már a modren iskola neveltje. Nem nyújtozkodik félpercekig, gyors mozdulatokkal vezényli a körülötte örvénylő forgalmat.

Egyik autónak csak ujjmozdulatokkal ad engedélyt a befordulásra, ugyan akkor másik félkarjával továbbhaladást biztosít egy nála következőnek. Majd teljes karral int a gyalogosok felé, akiknek feltűnőbb mozdulatokra van szükségük, mint a forgalomban gyakorlott autóvezetőknek. Tovább a Körúton. Éliassy főkapitány:
Azt már látom, hogy több rendőr kell az uccára. Különösen a gyalogjárókra. A pesti közönség közlekedésileg iskolázatlan, könnyelműen veszi saját életét. Oktatókat fogok az uccára állítani, akik nem szigorúsággal, hanem a nevelés eszközével dolgoznak majd...

A Wesselényi ucca sarkán haladunk már, amikor hirtelen biciklista süvít ki a forgalmas Körútra. Egy öreg néninek közvetlen közelből a fülébe vijjog:
- Uhuj!
Az öregasszony rémülten előre ugrik s hajszál híján egy gyorsan haladó magánautó kerekei alá került. A biciklista pedig nyomtalanul eltűnik.
- A biciklistákkal sürgősen rendet fogok teremteni- bólint a főkapitány,- Minden kerékpárt jól látható rendszámokkal szerelünk fel, a gépek tulajdonosai forgalmi engedélyt kapnak és
így neveljük majd beléjük a felelősségtudatot.

A Mussolini tér sarkán villanyrendőr dolgozik négy másik rendőrrel. Nincs is semmi baj, példás a rend. Annál nagyobb a zűrzavar bent a Jókai uccában. Társzekerek, teherautók, biciklikaravánok. Rendőr sehol: mindenki úgy hajt, ahogy akar!
A főkapitányi ceruza egyre sűrűbben kerül elő.
A Podmaniczky ucca, Nagymező ucca és Kálmán ucca torkolatánál egyetlen rendőr és egy rosszul helyre állított gumibak körül bonyolódik le a forgalom. Ide feltétlenül több rendőr kell.
- A feladat nem könnyű,- mondja a főkapitány, mialatt a Vilmos császár úton a Belváros felé sétálunk- mert amíg ennyire vegyes a forgalom, mint a mienk, tökéletes egyensúlyt nem lehet biztosítani. Budapest egész élete, de forgalma különösen annyira sajátos és elütő minden más várostól, hogy itt egészen különleges szempontok szerint kell majd a közlekedési reformokat keresztülvinni.A legeszményibb megoldás az lenne, - és itt elmosolyodik- ha teljesen külön útvonalat lehetne építeni a társzekereknek és a gépforgalomnak.
Bízom azonban hogy az adottságokkal számolva is, sikerült majd rövid időn belül megtalálni a legjobb megoldást.
A szerencsés és véletlen találkozást Budapest főkapitányával felhasználjuk arra, hogy figyelmébe ajánljuk a főváros közönségének azt az általános panaszát, hogy a közbiztonsági őrszolgálat száma nem áll arányban Budapest világvárosi fejlődésével.
Kevés a rendőr, kevés az őrszem!- ezt halljuk Pest sok uccájában, de még inkább az utóbbi években szinte amerikai tempóban fejlődő Buda polgárságától.

Megemlítjük azt az igen örvendetes közfelfogást is, hogy a rendőrlegénység férfias, fegyelmezett, de előzékeny és emberséges szellemével egészen rendkívüli megbecsülésnek és népszerűségnek örvend városszerte. Eliássy főkapitány megjegyzésünkre a következőkben volt szíves válaszolni:
- A rendőrlegénység képzése, nevelése a legjobb kezekben van. Állandóan folyik az utánpótlás a laktanyákban, de tény és való, hogy az újoncozás erősebb tempót diktál a főváros állandó terjeszkedése és az új területek fokozott arányú beépítése. A rendőrlegénység létszámának szaporítása azonban nemcsak rendőrnevelési, hanem a költségvetési kérdés is. Minden reményünk megvan arra, hogy Széll József belügyminiszter úr mélységesen átérzi ennek a kérdésnek súlyát és fontosságát és a maga hatáskörében érvényesíteni is fogja a rendőri ügyekben közismert felfogását. A miniszter úr irányítása mellet már folyamatban van a rendőri szolgálat motoralizálása is...A pesti ucca életlének egyik nem éppen vonzó jelenségére: a csapatostól sétáló magányos nőkre hívjuk fel a főkapitány figyelmét.
Ez a kérdés is rendezésre kerül! A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy razziázásokkal nem lehet megoldani. Előfordult néhányszor a múltban, hogy gyanútlanul sétáló, ártatlan lányok kerültek véletlenül a razziázó detektívek kezébe, ennek pedig nem szabad többé előfordulnia! Kimutatást fogok készitetni mindenkiről, aki gyanús és csak előéletük pontos lenyomozása után járunk majd el ellenük.

Nyolc óra. A főkapitányság épülete előtt állunk, vége az első tanulmányútnak. A főkapitány noteszéből talán megszületik végre a budapesti ucca igazi rendje...