Beszélgetés a feltalálóval, aki megteremtette dr. Motort, a magyar gépembert. Faragott, meggyszinű iróasztala előtt ül a lefüggönyözött dolgozószobában. Előttem mindenféle titokzatos ákombákomok, tervrajzok, modellek, a háta mögött pedig hűséges famulusként a gépember áll, a modern Homunkulus, egy frakkos, keményplasztronos Gólem, amelyet Tarján Ferenc, az Izabella uccai felsőkereskedelmi iskola tudós fizikatanára alkotott.

A tanár úr egyszerű, közvetlen ember. Nincs benne semmi professzoros, semmi a fontoskodó feltalálóból. Magától értetődően mesél olyan dolgokról, mint a távolba látás, a képátvitel és a halálsugarakról, amelyeknek elméleti kivitelét már megoldotta, olyan higgadtan diskurál, minta csak egy szimpla matematikai tételt magyarázna a harmadik bében. Elsősorban rövid történelmi visszapillantást vetett a gépember családfájára.

Az eddigi legismertebb gépemberkonstrukciók – magyarázza. – a mr. Televox és a mr. Robot. Ám a gyakorlatban ezek nem nagyon váltak be. Inkább csak a reklám és a színpad területén keltettek némi feltűnést. A legtökéletesebb az angol Robot, amelyet Richards és Raffel mérnökök konstruáltak. Ez a gépember aluminiumból készült, szerkezetét a talapzatba épített elektromotorok hajtják, amelyeknek segítségével mr.

Robot feláll, leül, a fejét és karját mozgatja. A mellében elrejtett hangszóró segítségével beszél és a hozzáintézett kérdésekre feleletet ad. Járni azonban nem tud. Ez különben probléma még, mert a motorokat csak a törzsben lehetnek elhelyezni, ha a lábba rejtenék, a gépember egyensulya felborulna. Ugy botorkálna, akár egy idült alkoholista.

-És mit tud doktor Motor, a budapesti gépember: A professzor mosolyogva mutatott be Gólem ifjú unokájának, dr. Motornak. Először is kellemes emberi ábrázata van, ismeri a mimikát, szemeivel értelmesen néz az előtte állóra és hogy az illuzió teljesebb legyen, beszédközben élethűen mozgatja az ajkait. Tarján tanár úr ekkor bekapcsolta az áramot és megindította a talpazatban megbujó motort, amely alig hallható bugással hozta müködésbe a szerkezetet.

A gépember egyszerre életrekapott. Mintha nehéz álomból ébredt volna, felnyitotta szemeit és körülpillantott a szobában. Sajnos exkuzálta magát a feltaláló, nem áll rendelkezésemre olyan összeg, amelynek segítségével tökéletesebb bábut konstruálhatnék. Még mellénye sincs szegénynek…Csupa részvét és apai gyengeség rezgett a hangjában. Doktor Motor azonban nem szégyenkezett, kopott, hogy ne mondjam, pestiese eleganciája miatt.

Derült mosoly játszadozott a szája szélén, amelyben igazán nem látszott meg, hogy gumiból készült. Az ilyen megnyerő arcú fiatalemberekre szokták azt mondani a nők, hogy „hercig gyerek”. Az ő groteszk, karcsú testébe lehelt életet a modern technika segítségével Tarján tanár úr. És hogy viselkedik a gépember a társaságban?

Kifogástalanul jelentette ki a feltaláló. Az egyik árúház előcsarnokában állították fel és egy akusztikailag teljesen elkülönített távoli helyiségből irányították. Egy kis Studióból, ahol a műember dirigense ült, a mikrófon előtt, fején hallgatóval. A beszédjét, illetve a kérdésekre adott válaszait egy erősítő berendezésen keresztül drótvezeték, viszi a gépember mellében elhelyezett hangszóróba. Doktor Motor hallasa kitünő és a kiváncsiskodók kérdéseire gyorsan és szellemi képességeihez mérten, illetve a kezelő szellemi képességeihez mérten ötletesen válaszolt.

Lehetőleg egy humoristát kell megbizni ezzel a feladattal, mert a cinikus pesti publikum meglehetősen indiszkrét kérdésekkel zaklatta a frakkos Homunkulust. Például faggatni kezdték, hogy hol született, vannak-e testvérei, tudja-e, hogy ki volt Julius Cézár és látta-e már Budapestet éjjel: Az illuzió azonban teljes volt és sok csodálója akadt a magyar gépembernek.

Sőt egy elragadtatott fruska így sajnálkozott: „Milyen kár, hogy nem valódi…” Már tudniillik, hogy a szive. Egy ilyen gépember bizonyára hűségesebben tudna szeretni, mint a pesti ficsurok….