Ezzel egyidejűleg elővették Földes dr.-nak az ügyészség irattárában heverő aktáit, újra áttanulmányozták és a legszélesebb keretekben pótnyomozást rendeltek el. Hónapokig tartott a vádhatóságnak ez a munkája, és amikor ez befejezést nyert, maga a kir. ügyészség volt az, aki dr, Földes István ellen a diktatúra bukása után folyamatba tett összes bűnügyi eljárásokat megszüntette, mert kétségtelen beigazolást nyert, hogy a diktatúra alatt nem hogy bűncselekményt követett volna el, hanem működésével az egész polgári társadalom érdekeit szolgálta a maga személyi szabadságának és életének kockáztatásával, teljesen önzetlenül. Az ügyészségnek ez a rehabilitáló határozata nyomban jogerőssé vált. Földes erre az ügyvédi kamarához fordult és dr. Domokos Andor ügyvéd útján a fegyelmi ügyében hozott ítélettel szemben ujrafölvételi eljárást kezdeményezett. A kamara elrendelte a fegyelmi ügy urafölvételét.

A fegyelmi tárgyalást dr. Baracs Marcel, a budapesti ügyvédi kamara elnökhelyettese vezette. A vádhatóság képviseletében Krámel Emil, a kamara ügyésze járt el és a tárgyaláson személyesen is megjelent dr. Földes István ügyvéd, akit itt is dr. Domokos Andor védett. Érdekes látvány volt a tanuk szobája, ahol a társadalom minden rétege képviselve volt.

Arisztokraták, előkelő gyárosok, bírák, hírlapírók, ügyvédek, katonatisztek, tanárok, nemzetgyűlési képviselők mellett egyszerű polgárok és munkások jöttek, hogy tanuságot tegyenek a vádlott ügyvéd mellett. Dr. Baracs Marcel elnök kihallgatta Pap József udvari tanácsost, a budapesti Ügyvédi Kamara elnökét, gróf Károlyi Lászlóné született gróf Aponyi Franciskát, báró Wolfner Tivadar volt országgyűlési képviselőt, dr. Géber János egyetemi tanár nejét, ujpesti Wolfner György gyárost, dr. Györki Imre és Szabó Imre nemzetgyűlési képviselőket, dr. Bródy Ernő, dr. Havas Károly és dr. Szegő Elemér szerkesztőket, Lőwy Sándor ujpesti városi tanácsost és még több más önként jelentkezett tanut a társadalom minden rétegéből. Mind kivétel nélkül, arról tettek vallomást, hogy a proletárdiktatúra idején dr. Földes István emberszeretettől áthatott, önzetlen működést fejtett ki.

„Nekem az életem mentette meg!” mondta az egyik tanú a másik után, többek pedig hálálkodva mondták: a vagyonomat és lakásomat, a nyugalmamat, az exisztenciámat mentette meg. Amikor befejeződtek a tanukihallgatások , az elnök fölkérésére dr. Spett Ferenc fegyelmi bíró fölolvasta a beterjesztett írásos bizonyítékokat. Többek között a nemzetközi bizottságok francia nyelvű deklarációját, amelyben ez foglaltatik:

- Megállapítjuk, hogy dr. Földes István hivatala a rémuralom e szörnyű napjaiban valóságos oázisa volt, osztály, felekezeti és társadalmi különbség nélkül minden üldözöttnek, segítségre, támogatásra szorulónak.

Azután a Nemzetközi Vörös Kereszt svájci bizottságának átiratát:

Köszönetünket nyilvánítjuk a proletárdiktatúra alatt tanusított odaadó, önfeláldozó és humanitárius működéséért.

Végül a menekültügyi kormánybiztos leveléből:
Igazolom, hogy Ön a forradalmak alatt a menekült tisztviselők és azok hozzátartozóinak támogatása, elhelyezése és minden ügyeik rendezése körül a legmesszemenő előzékenységgel és igazi emberszeretettel dolgozott és állott mindenkor a hivatal rendelkezésére.

Majd többek között Tamássy Árpád táborszernagy, három Weickheim gróf, művészek, írók, kereskedők, iparosok és munkások köszönőleveleinek egész sorozatát olvasták föl. Ezzel befejeződött a bizonyítási eljárás, amire dr. Krámer Emil kamarai ügyvéd állott föl, aki maga elismerte, hogy a kamara fegyelmi bírósága annak idején téves ítéletet hozott és ennek a magyarázata csak az akkori atmoszférában leli magyarázatát és utalt arra a régi igazságra, hogy a távollévőnek soha nincs igaza. Dr. Domokos Andor védőbeszéde és a vádlott ügyvéd fölszólalása után a fegyelmi tanács ítélethozatalra vonult vissza.

Alig néhány percig tartott a tanácskozása, amelynek befejeztével dr. Baracs Marcel elnök kihirdette az ítéletet. A fegyelmi bíróság az alap ügyben hozott ítéleteket hatályonkívül helyezte és ujrafölvételi eljárás eredményeképpen dr. Földes István ügyvédet a fegyelmi vétség vádja és annak következményei alól fölmentette.

Kiemelte az ítélet megokolása, hogy a most lefolytatott bizonyítási eljárás teljesen összetörte az első fegyelmi ítélet ténymegállapításait. Beigazolódott, hogy dr. Földes István a proletárdiktatúra idején tanusított magatartásával nem vétett az ügyvédi etika ellen, ellenkezően, minden ténykedésével bizonyságot szolgáltatott arra, hogy azokban a szomorú időkben miképen kellett viselkednie a magyar ügyvédnek, hogyan kellett bátran, önzetlenül, saját biztonságának kockáztatásával védelmezni és oltalmazni a jogot, istápolni az üldözötteket. Az ítélet indoklásának utolsó mondata így hangzott:

„Dr. Földes István kartársunkat a diktatura idején tanusított magatartásáért nem érheti semmiféle megrovás, ellenkezően, a kamara ítélete szerint viselkedése mintaképül szolgálhat minden magyar ügyvédnek”