A huszönötmárkás hónaposszobákon, goromba elutasításokon és éhezéseken keresztül: a tízezermárkás havi gázsiig

Berlin, október 20.

Egy kislány kuporodik előttem a fotőjben. A szobában körös-körül virágok, a kisasztalon sürgönyhalom gratulációkból. A keveret sarkában elszórtan ujságok: recenziók, amelyekben az egyébként túlzottan szigorú német kritikusok egyhangulag a világ egyik legelső (!) színésznőjének tisztelik ezt a nagyszemű, szomorukedvű magyar leányt: Nagy Katót. Cigaretta. Gyufa lobban. És Nagy Kató mesélni kezdi marlittregényes karierjének történetét:

- Szabadkáról, az öreg István-utcából indultam el Berlinbe. Színésznő akartam lenni.
A szüleim ellenezték. Megszöktem!
Háromszáz márkával a zsebemben érkeztem meg az Anhalter Banhofra és amikor kiszédültem a harmadosztályu vasúti kupéból, menten sírni kezdtem. Megijedtem a rengeteg embertől, a vonatoktól, a rohanástól, a lármától, a füsttől. Tizenhétesztendős voltam… Aztán jöttek a szokásos dolgok: a kis, szomorú huszonötmárkás hónaposszobák - legtöbbször ezeket sem tudtam fizetni -, az előszobázások a filmirodákban, az egykedvű, majd később goromba elutasítások, a kenyérgondok (az éhezések, az egész napi sírások). Míg végre egy kis szerepet kaptam az Ufánál. A bemutatón, a direkció rendeletére, én is kijöttem a színpadra a többi szereplővel együtt és ahogy ott álltam az összetákolt kis ruhámban, ijedten, zavartan, a nézőtér tombolásának közepén, egyszer csak, nem mertem hinni a fülemnek: a nevemet kiáltozták. Lehetetlen kiejtéssel, de az én nevemet!
Gyönyörű volt. A kritikák fölfedeztek. Másnapra tizenkét gyártól kaptam szerződési ajánlatot. Azóta állandóan dolgozom.
- Mindig filmszínésznő akart lenni?
- Nem. Előbb festőnő, majd vívóbajnoknő akartam lenni. Sőt elárulom magának, hogy el is indultam az országos bajnokságban, azonban Durand Zsuzsi és Orbán Böske rögtön kivertek a versenyből.
- Azt mondják, hogy a „Bakfisok Köztársaságának” tegnap esti premierjén egy másik magyar színésznek: Szenes Ernőnek is föltünő sikere volt; igaz ez?
- De mennyire! Én már az első közös jelenésünkkor az ateliében nem tudtam folytatni a nevetéstől a játékot, olyan mulatságos volt a kövér Szenes.
- Hány éves?
- Husz leszek!
Ujabb indiszkrét kérdés:
- Mennyi a gázsija?
- Tízezer márka havonta!
Volila! Nagy Kató kisasszony karierje Szabadkától – egyenlőre Berlinig. Mert a Paramount máris opciót jelentett be rá, ha a szerződése Berlinben lejár…

Vajda Pál