"Régen töröm már a fejemet, hogyan lehetne a királyi biztost és udvarát, mely annyira távol tartja magát a polgároktól, egészen közel hozni azokhoz. Végre nyitját leltem. Lefotografírozom őket egyenkint...


Szemző Gyula

Hasonlít a mesebeli sárkányhoz, aki mindennap hét szűz hajadont evett meg früstökre.
Ezenkívül nem hasonlít semmihez és senkihez.

De a sárkánnyal a hasonlat is csak olyan, hogy ha nem a sárkány falta volna föl a szüzeket, jobban hasonlítana a szelíd bárányhoz, - mely harmatos zöld füvet legel.
De nem: hisz ő nem a saját eszméivel táplálkozik!

*
Hogyan lett képviselő, azt csak a zombori pince mondhatná meg, hogyan lett biztosi tanácsos - annak sincs története. Az egyesült ellenzékből is kellett kinevezni valakit, s miután Beniczky Ferenc nem akart Szegedre jönni, hogy hogy nem, Tisza Kálmán szeme Szemző Gyulán akadt meg.

Szemző Gyula elfogadta a tanácsosi állást, mert őneki tökéletesen mindegy, akár Budapesten hallgatni, akár Szegeden hallgatni.

S az a különbség mégiscsak megvan, hogy ott öt forintért, - itt meg tizenöt forintért hallgat az ember.

*
Csendes, jóakaratú ember, aki nem mosatja, és varratja ugyan ingeit Párizsban, mint Gorove István, hanem a hazai mosónőkkel és varrónőkkel, - de azért tökéletes gavallér az utolsó gombig.
Járása méltóságos, kimért és olyan lassú, mintha már előre predesztinálva lenne, hogy nem jut messzire.

De ő nem is akar messzire jutni.
Meg van tökéletesen elégedve azzal is, ha szavazáskor neve a "nem"-mel szavazók között nyomtatva jelenik meg a lapokban.

Vagy azt sem bánja, ha az absentesek között is: mert az a kevés dicsőség, amennyi neki kell, mindenütt megterem.

S neki tetszik az, hogy aki a nevet hallja: Szemző Gyula, - tűnődve kérdi önmagától:
Vajon ki lehet az a Szemző Gyula?

*
Sohasem voltam olyan nehéz helyzetben, mint most. Szemző Gyula Szluha Ágostonon kívül az egyedüli egyesült ellenzéki a tanácsban, vagy ahogy ő nevezi magát: "habaroncs".
Őt illenék legjobban kímélnem pártszempontból, s őt kellene legszigorúbban kritizálnom, nehogy mondják: kedvezek neki.
De nem tehetem sem azt, sem ezt.

Mert Szemző Gyulának kedvezni annyit tesz, - mint nem írni róla semmit.
Mint ellenben szigorúan bírálni őt annyit tesz, mint kedvezni neki.

Saját életét, működését csak ő maga mondhatná el azokkal a szavakkal, melyeket Ko�ciuskó mondott a lengyel forradalom keletkezése és lefolyásáról kérdezősködő Staël asszonynak:
Madame je l'ai fait, mais je ne sais pas la raconter.

*
Mióta Gróf Szapáry Gyula másodszor is miniszter lett - azóta többé semmi sem lehetetlen a világon.
Megeshetik, hogy Szemző Gyula is szerepelni fog még.
Sőt Gromon Dezső sem lévén örökkévaló, történhetik, hogy Szemző lesz a Bács-Bodrog megyei főispán.
Titkos gondolatai közt ott is szerepel e néma vágy... Képviselői mandátuma tehát arra nagyon jó, hogy odafönn megszokják arcát a kormánykörök, odahaza pedig elszokjanak tőle.

Hogy az egyesült ellenzék melyik árnyalatához tartozik, az egykori disszidensek híve-e vagy a konzervatívoké, azt voltaképpen kitalálni nem lehet.

Azt csakis akkor fogjuk megtudni, ha pártjával együtt ő is kivetkőzik a mostani közös kosztümből.
Mert Szemző is olyan, mint a divathögy, kiről, ha le van vetkőzve, könnyű meghatározni, milyen lehetett felöltözve.

De ha föl van öltözve, nehéz tudni, minő lehet levetkőzve...

*
Egyelőre tájékozásul annyit, hogy se nem hordott, se nem hord monoklit. Olyan ő a pártban, mint a savoyardok dalainak refrénje: avec çi, avec ça, avec la marmotte.
Ő a refrén, ő a "sat".

Vannak dolgok, amik ha igazak is, mégsem valószínűek, ilyen például, hogy Horváth Gyula röpiratokat írt, és ismét olyanok, melyek ha nem igazak is, mégis valószínűek, ilyen például, hogy Szemző Gyula is szokott gondolkozni.

Ha Szemző Gyula gondolkozni szokott, akkor ő végtelenül hálás lehet Tallián Béla és Bakay Nándor iránt.

Az ő példájukból pedig elnéző én irántam - amiért fény helyett csak árnyat konstatáltam benne.
Mert Tallián Bélán bizonyul be, hogy nem mindig az igazi érdemé az elismerés, s Bakayn, hogy nem mindig a tevékenység a leghasznosabb!

*
Máskülönben Szemző Gyula egyike a legszeretetreméltóbb embereknek, akit mindenki becsül és tisztel, komoly, férfias és nemes gondolkozású.

Hogy képviselő létére nagy dolgokra nem képes és nagy gondolatokkal nem viselős, az nem az ő hibája, azért ő tisztességgel viseli a maga képét, s nem viseli el olyan gyorsan, mint a mameluk padok patkányai.

Szegeden nem sok vizet zavart, működéséről nem tudunk egyebet, mint azt, hogy egy nagy szüretet rendezett a királyi biztosék számára Zomborban.

Különös érdeméül fölhozható, hogy a ťFüggetlenségŤ-et járatja, - de nem ír bele.
A színházba szorgalmasan jár - de az előadásra nem figyel.

Legfontosabb mozzanat életében, hogy egyszer minden ok nélkül leborotváltatta a szakállát.
A zomboriak nagy változást jósoltak e változásból, de semmi nem történt.

S a zomboriak ezt sem bánták: Szemző már hozzászoktatta őket a csalódásokhoz.

Még csak azt jegyezzük meg róla, hogy a ťfekete házŤ-ban lakik, s hogy gyakran mereng, ábrándozik az ablaknál.

Az úszó felhőket nézi... amint összegombolyodnak, a végtelen világűrt, mely kibékíti önmagával.
A merengések egy ilyen percében, midőn gyémánt gyűrűjével álmodozón zörögtette az ablak üvegét, kedélyesen szólítja meg egyik kollegája:
- Miért nem karcolod rá a nevedet?
- Minek? - kérdi megrezzenve Szemző.
- Hadd tudja meg az utókor, hogy te is éltél."

Mikszáth Kálmán: A királyi biztos és udvara