Innoczent pátriárkát a szakállába való kapaszkodás - idegen ember által - arra sarkallta, hogy viselkedését gyökeresen megváltoztassa és a püspököt, ki hívatlan vendégként csüngött e nemes szőrzeten, eltávolíttassa. Ne sajnáljuk oly nagyon! Előbb - utóbb mindenki megkapja a maga pofonjait. Ezt az örök igazságot akkor tanultam meg, mikor szembesülnöm kellett vele, hogy Fjodor Petrovicsot is utolérte végzete. Az eset a következőképpen történt: „….úgy hírlik, hogy a tábornokné, mihelyt megpillantotta, minden bevezetés nélkül adott neki két betyáros, csattanós pofont, üstökön ragadva háromszor felülről lefelé rántotta, aztán se szó, se beszéd, egyenest a cselédházba indult…”
Nem óhajtok többet idézni a Karamazov testvérekből, mert a lényeg, a váratlan vendég által lekent hatalmas maflásban van. (hiszek benne)
Két dolog jár az eszemben. Az egyik, hogy az emberek miért a nyári időszakban kergetik a papokat, a másik, hogy amit az előbb leírtam, igaz-e. Ígérem, hogy kiderítem, és egy gyönyörű kimutatást készítek belőle.
Élek-halok a kimutatásokért.