Véget ért az 1900-as év második féléve, amely izgalmas volt, szép és okos.

Kedves Olvasó! Az eredményhirdetés életkedv hiányában sajnos elmarad, talán majd jövőhéten...Ha azonban mégis lenne hozzá kedvem, akkor  most aranyérmes lenne Gája Gyorgye uram, ki halottaiból felkelvén maga is beállt a torozók közé mulatni. (A lakmározó halott)

Ezüstérmet adnék a nagylelkű börtönőrnek, aki szabadon engedte az angol trónörökös merénylőjét, azt a bizonyos Sipidot. Talán mondanom sem kell, hogy a félelmes anarchista azonnal anyjához  rohant. (Az angol trónörökös merénylője szabadon)

Bronzérmesünk pedig ezekben a háborúkkal terhes időkben a legnagyobb pacifista, Kiss Márton lenne, aki miután alkalmasnak találtatott a katonai szolgálatra, holtan esett össze. (Halálra ijedt a katonaságtól)

Múlt félévben egy kecskét is jutalmaztunk, és ebben a félévben is lenne díjazásra érdemes jószág, mégpedig a legsúlyosabbra kihízott ökör. (A legsúlyosabbra kihízott ökör)

Ne dőlj kényelmesen hátra nyájas olvasó, mert nem végeztem még veled!

Drága olvasók!

Fogadják tőlem szeretettel az 1900-as év merényletösszesítő táblázatát!

A táblázatban kizárólag magas rangú emberek ellen elkövetett merényletekről készült kimutatás, kiknek halála, esetleg túlélése a sajtóban nagy visszhangot keltett.

Amint Önök is láthatják, merényletekben bővelkedő évet zártunk. Az anarchisták nem pihentek és magános önkéntesek is akadtak, kik nem féltek felvállalni akkori elmeállapotukat a sajtó előtt.

A táblázatban narancsszínnel jelöltem a sikeres merényleteket. (Ne is keressék a narancs színt, mert nincs. ) Az elkövetések módja meglehetősen egyoldalú. Üdítő színfoltnak számít azonban Zelma asszony a baltával, és semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy kreativitás tekintetében ő viszi a pálmát.

Igaz ugyan, hogy elméjét nem találták rendben az orvos-szakértők, de vegyük figyelembe, hogy aznap volt a kilakoltatási tárgyalása és ilyen állapotban nem lehet csodálkozni azon, hogy az arra kocsikázó uralkodó után dobta kisbaltáját. (Ami egyébként egész nap vele volt.)

Nem említettem meg a Pozsgay kanonok elleni merényletet sem, melyet egy rozzant lelkületű szabómester követett el ellene, melynek oka csupán csak az, hogy az eset nem döbbentette meg Európát.

Nem tudom, kell-e említenem, bizonyára nem kerülte el figyelmüket, hogy a múlt félévi bronzérmesünket, Papp Bélát kivégezték. Béke poraira.

Ha elégedetlenek az eredménnyel, kérem, írjanak és mondják el véleményüket.
Várom szíves közreműködésüket, és ne feledjék: jelszavam: Írjuk együtt a történelmet!