Hosszas fejtörés után választottam e heti témául Lukács László pénzügyminiszternek egy interpellációra adott válaszát. Nem azért törtem a fejem, mintha averzióm volna a parlamenti élet korabeli jelenségeivel, hanem mert a keddi nap (február) egyik cikkéhez, a földgáz gazdasági jelentőségéről írott elemzéshez is szívesen hozzáfűztem volna ezt-azt. Aztán rájöttem, hogy lesz még gázügy elégszer.

Ilyen parlamenti egyetértés viszont – az elmúlt tíz évet és élettapasztalatomat figyelembe véve – nem biztos, hogy még egyszer megadatik.

Történt tehát, hogy Sümegi Vilmos erdélyrészi képviselő a parlamenti szabályok szerint tudakozódott a kissármási földgázforrások ügyében, leginkább azért, hogy megsürgesse a gáz felhasználását és értékesítését.

A pénzügyminiszter megtehette volna, hogy sokféle technikája közül az egyiket elővéve úgy oldja meg a helyzetet, ahogyan sok más esetben. Most azonban úgy válaszolt, hogy beszéde közben tízszer hangzik fel helyeslés, egyetértés, támogató moraj és úgyvanozás. Vagyis a hozzávetőleg 10 perces beszéd átlag minden percére egységes képviselői támogatás kíséri a kormány munkáját, illetve annak eredményét.

Mit tudott a pénzügyminiszter mozgósítani?
Mindenekelőtt figyeljük meg a hangvételt: őszinte (mintha a probléma személyes ügye is lenne); a felépítettséget: a végzett munkákat ok-okozati összefüggésbe rendezve hiteles válaszokat ad; komolyan veszi a szakértelmet (a szakértők véleménye és a próbák eredménye dönti el a következő lépéseket).

További rokonszenves vonása, hogy meg akarja nyerni nemcsak a képviselőket, hanem a társadalom tagjait is – ilyeneket mond például:

„Az emberek nincsenek meggyőződve először arról, hogy megvan-e a kellő mennyiségű gáz, mindaddig, a míg ez prakticze be nem bizonyul és másodszor arról, hogy vajjon milyen tartóssága van ennek a gáznak.”

„…mert hiszen kezdettől fogva nem úgy volt kontemplálva a dolog, hogy az államkincstár saját rezsijére gyárakat vagy vállalatokat létesítsen, hanem erre a magánvállalkozásnak kell jelentkeznie.”

„… ha sikerül egy nagy vezetékkel a Mezőségtől Budapestig nagy fogyasztást biztosítani Budapest székes fővárosban, a mely fogyasztás rentabilissá teszi az óriási nagy befektetést, mely a vezeték létesítésével jár…”

Világos tehát, hogy az állam nem vállal minden költséget, hisz ő nem nyári Mikulás; ám megteszi mindazt, amit csak az államigazgatás eszközeivel lehet megtenni a piacosított földgázhasználatért.

Talán mondanom sem kell, mert kitalálták, hogy az interpelláló Sümegi Vilmos kijelentette, hogy nem is vádolta a kormányt mulasztással, s örömmel veszi tudomásul a választ.