Csodák földje, Sátán birodalma...Bármi megtörténhet ezen a földön: szentek támadnak fel, kísértetek szakítják le az emberről a kabátot, boszorkányok repülnek lidérces mocsarak felett, ördög lófrál a Szadovaján... Micsoda világ ez? Olyan, mintha semmi közük nem lenne a valósághoz. Nincs semmi kiszámíthatóság, nem véd törvény, józan ész vagy mértéktartás az uralkodó szeszélyétől. Dosztojevszkij regényeiben sem tudjuk előre, hogy nagy verés lesz vagy sírós összecsókolózás.

Mit tehet a bátyuska? Vizespohárból húzza le a vodkát az uborka előtt és semmin sem csodálkozik. Hacsak....hacsak  nem a realitáson : azon megütközik, hogy Zoszima sztarec teteme bűzlik. Azon viszont nem, ha önállóskodni kezd az orra, vagy jégből faragtat palotát a cár otrombaságból. Az meg egyenesen hajmeresztő, hogy Katalin cárnő rendeletbe adja, hogy Szent Oroszországban mindenki boldog!