Sokan ismerik Ady Endrét, de még nem elegen! A Diossy házaspár sem sejti még Szófiában, hogy kiteregetve fekszik majd egész kihűlőfélben lévő házasságuk az utánuk következő kamasznemzedékek irodalomkönyvének lapjain.

Legkedvesebb tanárom, Ilia Mihály mondta egyszer Adyról, hogy elméje "adóvevő"-ként működött.
Észlelt, átlátott, és rögvest reagált. Mindent olvasott, amit érdemes volt. Jászi Oszkár Huszadik Század című folyóiratát biztosan; és miért hagyta volna ki a éppen a "Művészvilág"-ot, s benne Varsányi Gyula versét? Mit érezhetett, amikor elolvasta...?

1900-ban vagyunk. Ady még Nagyváradon dolgozik és a "szerkesztő úr" titulus illeti meg a kávéházakban, lebujokban, vöröslámpás házakban és a redakcióban egyaránt. Ebben az évben a Szabadság című lapnál kap állást, majd egy év múlva elmenekül a Tiszák "háziújságjától", s a Nagyváradi Naplónál talál igazi műhelyre.

Még csak 23 éves! Micsoda nagyváradi éjszakák! Éjfélig, a lapzártáig megfeszített tempó, hogy aztán legyen mit kiengedni.Várják az éjszaka mulatói, a Szigligeti Színházból kitóduló fiatal, kezdő színészek, színésznők, magukat művésznek gondoló süvölvény poéták, festők és más efféle éjszakai rosszéletűek.
A versírás viszont nem akar menni. Pedig valami úgy kiszakadna... Egy kötetét már kiadták,(Versek) különösebb visszhang nélkül. Megpróbálkozik a második kötettel is. Nincs túl merész címe :Még egyszer. Rossz nyelvek szerint csak hat vers hordoz néminemű eredetiséget.

Sokan ismerik Ady Endrét, de még nem elegen! Tudnak róla Érmindszenten, Debrecenben a diáktársak, tanárok, nagyváradi Napló-olvasók, s az éjszaka virágai, de még Arany János jelenti a magyar költészet csúcsát...

A Diossy házaspár sem sejti még Szófiában, hogy kiteregetve fekszik majd egész kihűlőfélben lévő házasságuk az utánuk következő kamasznemzedékek irodalomkönyvének lapjain.

Az asszony nagyműveltségű, unatkozó, magának való termetés hírében állt Igazi befogadó alkata a pusztulás és halálmitológiának. Miért ne akadhatott volna meg az ő szeme is Varsányi versén? Még három éve van a semmittevésben. Három év - és valami történni fog vele...

De most térjünk vissza történetünk harmadik szereplőjéhez, Varsányi Gyulához,- akit majdnem elfelejtettünk! Nem tudom, hogy olvasta- e Ady az idézett verset - szerintem igen.
Egy azonban biztos: a remekművet hét év múlva Ady alkotta meg:

Lédával a bálban

Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.

"Kik ezek?" S mi bús csöndben belépünk.
Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat
A víg teremben némán szerte-szórjuk.

Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.