A „Sport szerencsétlenségek” című írás sokat elárul a magyar vívósport érzelmi hullámzásáról. A magyar vívómesterek nehezen fogadják el az új olasz stílus bevezetését, és minduntalan okot keresnek arra, hogy hibáit kidomborítsák. Az azonban tény, hogy az 1896-os nemzetközi vívóversenyen csúfos vereséget szenvednek addig kiválónak hitt mestereink és tanítványaik.

A magyarok a régi vívóhagyományt követve, azaz nehéz karddal, csuklózó vívásmódszerrel vívnak. A villámgyors kezű és lábú olaszok fölényes győzelmet aratnak fölöttük. A mesterek versenyét Santelli Italo mester nyeri meg, átvéve az egész verseny irányítását.

A tanulságok levonása után elkerülhetetlennek tűnik a magyar vívósport megreformálása. Az új olasz vívómódszer valóságos vívólázat eredményez az országban. A vívótermek látogatottsága ugrásszerűen megnő.

Ez nem csak az új módszernek, hanem az új vívóeszköz, az olasz kard elterjedésének is köszönhető. A vívók többsége már nem a vagyonos nemesi rétegből kerül ki, hanem a középosztály és a városi polgárság „férfinépsége” vív a páston. A magyar mesterek egy ideig még tiltakoznak az újítások ellen, de végül hosszú tárgyalások után átveszik az olasz módszert. Megszületik az új magyar kardvívó stílus olasz forrásból.