A Magyar Olimpiai Bizottság hatodikként alakult a francia, a görög, az amerikai, a német és az ausztrál után 1895-ben. Ez figyelemre méltó, ha arra gondolunk, hogy ma nem kevesebb, mint 205 tagja van a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak.

A sportdiplomácia a századelőn igen magas szinten működött Magyarországon, ezt bizonyítja, hogy 1911-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Budapesten ülésezett. Ezt követően 1914 júniusában már bizonyossá vált, hogy az 1920-as olimpia színhelye nem lehet más csak Budapest.

Sajnos a történelem közbeszólt és az első világháború eltörölte a Berlinbe tervezett 1916-os játékokat. Budapest pedig nemcsak hogy nem rendezhette meg a következő olimpiát, de a magyar sportolók részt sem vehettek rajta, mivel a háborúban a vesztes oldalon álltak.

Szerencsére a szigor amit a vesztes országokkal szemben támasztottak hamar megenyhült, hiszen mit ér egy sporteredmény, ha a sportágak legjobbjai nem vehetnek részt a versenyeken. 1924-től újra részt vehetett Magyarország az olimpián és szebbnél szebb sikereket ért el.

A klasszikus magyar sikersportágakban, mint a vívás, úszás, birkózás és vízilabda már az első olimpiákon is sikerrel szerepeltek sportolóink. Gondoljunk csak az első magyar olimpiai aranyéremre, melyet 1896-ban Hajós Alfréd szerzett Magyarországnak 100 méteres távon. Hajós Alfréd mindjárt duplázott is, mivel 1200 méteren sem akadt legyőzőre.

Hajós sikereit követően Halmay Zoltán nyújtott kiemelkedőt az olimpiai úszóversenyeken. Párizsban két ezüst és egy bronz érmet nyert, majd St. Louisban diadalmaskodott az 50 és a 100 yardos gyorsúszásban, végül Londonban két ezüstérmet szerzett 100 méteren és a 4x200 méteres váltóban.

A következő sikersportágunk a vívás, azon belül is a kardvívás, a klasszikus magyar sportág. A magyar kardcsapat olimpiai bajnok lett Londonban, Stockholmban és Amszterdamban és csak tusaránnyal maradt alul az 1924-es párizsi döntőben. Egyéniben Fuchs Jenő két aranyat nyert, Pósta Sándor és Terstyánszky Ödön egyet-egyet.

A magyar hegemóniát támasztja alá az is, hogy Stockholmban Fuchs mellett Békessy Béla és Mészáros Ervin állt a dobogón, továbbá Londonban Zulawszky Béla végzett a második helyen, míg Terstyánszky mögött Petschauer Attila nyert ezüstérmet.

Az első hölgy versenyzőnk az olimpia történetében szintén vívó volt. Tary Gizella a hatodik helyezést érte el 1924-ben a párizsi olimpián a női tőrvívásban.

Birkózásban 1908-ban Weisz Richárd nyert aranyérmet. Keresztes Lajos 1924-ben „csak” ezüstöt nyert, de négy évvel később Amszterdamban már neki szólt a himnusz. Itt Papp László kisközépsúlyban szerzett egy ezüstérmet Magyarországnak.

Bár vízilabda csapataink fényesebb szereplései későbbi időszakra datálhatóak, a kezdetek már 1924-ben elkezdődtek. Az olimpiai ötödik helyezés után egy olyan csapat formálódott Komjádi Béla keze alatt, mely az olimpiai érmes csapatokat (franciákat, belgákat) sorra magabiztosan legyőzte. Majd 1926-ban Európa bajnokságot nyert Budapesten.

Így az amszterdami olimpián mint fő esélyes szerepelt a magyar csapat. Esélyeshez méltó magabiztos játékkal jutott a döntőbe, ahol Németország csapata volt az ellenfél. A szünetig 2:0 arányban vezettek a magyarok, de a németek kiegyenlítettek és a hosszabbításban három gólt is lőttek. Maradt az ezüstérem a magyar csapat jutalma.

Négy év elteltével már az aranyérem is sikerült, de ez már egy másik történet…

Major Tibor