Bulvár és politika. Mélyenszántó gondolatok a történelemről.

Mint ahogy az olvasók már bizonyosan felfedezték, a politikai természetű hírekre részben a bulvár-rovatban lehet rábukkanni. Csak a legutóbbi időkből: a Patyomkin-páncélos matrózainak sorsa, a szerb királygyilkos tisztek töretlen pályafutása, zavargások Kínában, orosz anarchisták, merénylet Roosevelt ellen… Mi a magyarázata ezeknek a megállíthatatlan hatásköri túllépéseknek, amelyeket NB. szerkesztő kollégám a politika-rovat ellen elkövet? Hát miért nem éri be végre NB. szerkesztő kollégám a társasági- meg a divathírekkel, a szenzációs gyilkosságokkal és öngyilkosságokkal? Hát miért nem?

Tekintsünk most el attól a lehetőségtől, hogy NB. szerkesztő kollégám rövid jellemrajzának elkészítésével kíséreljük meg a kérdés megválaszolását. Nyilván más oka van ennek a dolognak. Gondoljuk végig, mi lehet a zavaró abban, ha a politika híreit a bulvárban kell (vagy akár lehet) keresnünk.

A politika, ebben mindannyian kétségtelenül egyetértünk, végtelenül komoly dolog. Egész életünket meghatározza, és joggal, hiszen komoly emberek által irányított komoly események sorozatáról, láncolatáról van szó. A bulvár viszont… nade hagyjuk inkább. Ezért aztán a normális az lenne, ha a komoly híreket a Komoly Rovatban, a komolytalan híreket meg a Komolytalan Rovatban találnánk meg. Mondjuk, ahogy közeledünk a jelenbeli napi hírekhez, a napi politikai valósághoz (nem a konkrét eseményekről van szó, hanem általában a mindenkori jelenről), talán tényleg egyre több eseményt pakolnánk mi magunk is a bulvárba, mert komolytalan emberek által irányított komolytalan eseményeknek látszanak, amik azonban erre a minőségükre fittyet hányva változatlanul meghatározzák az életünket.

Mi vajon a zavaró és idegesítő abban, hogy ez már régebben is így lehetett esetleg? Talán az, hogy a napi hírek esetén nem igazán tudatos, hogy azok a történelem hírei, történelmi tények. Így hajlamosak vagyunk azzal áltatni magunkat, hogy ha a politikában nincs is, a történelemben azért kell hogy legyen valamilyen rend, törvény és komolyság, tehát hogy a múltban még megvolt mindez… Ezért aztán, ha egy ilyen újságban, mint a huszadikszazad.hu a történelmi tényeket az újsághírek képében látjuk viszont, esetleg már eleve rosszakat álmodhatunk arról, hogy kiszámítható-e, racionális-e a saját világunk.

Ha most még ezt NB. szerkesztő kollégám azzal tetézi, hogy a komolynak feltételezett, komolynak elvárt híreket zsupsz, bedugja a bulvár-rovatba, akkor innentől már nem is álmodunk se rosszat, se jót, hanem csak idegesen üldögélünk az ágyunk szélén, és abban reménykedünk, hogy vagy szerkesztő-kollégám tér jobb belátásra idővel, vagy a hírek és események fordulnak komolyabbra.