Magyarország földrajzilag tulajdonképpen nincs jó helyen. Bár Árpád apánkat nem illik kritikával illetni, azért ez a honfoglalás csak félmegoldás volt, lássuk be. Lehet hogy elsősorban nem is rajtunk múlt a dolog, hiszen néhány csapat továbblovagolt nyugatabbra és a napfényes Itáliába, de aztán talán a goromba fogadtatás miatt, talán azért, mert már eddig is nagy út állt mögöttük, szépen sorban visszatértek a Kárpát-medencébe.
    Nem biztos, hogy ez a Kárpát-medence jó helyen van. Hiszen alig telt el ezer év, és tőlünk karnyújtásnyira kialakultak a világ legfejlettebb és leggazdagabb országai, amelyek mindig mindenben élen járnak, amelyektől mindenki irigykedve és a siker reménye nélkül próbálja meg ellesni, hogyan csinálják ezt. Az egyik nemzedék Párizsra veti „vigyázó szemeit”, Széchenyiék Angliába mennek, a fél szemünk mindig a Nyugat felé néz, mert ott történnek az igazi dolgok, a többi csak sápadt másolat. Közép-Európa egész lakossága tisztában van ezzel. Más ez, mint például az oroszoknál. A cár atyuskák némelyike (és semmiképpen se feledkezzünk meg Katalin cár anyuskáról sem!) belátta, hogy országa elmaradott, mármint a Nyugathoz képest, és megpróbált felzárkózni. Ebben a törekvésükben azonban csupán maroknyi emberre támaszkodhattak, a többieknek fogalmuk sem volt az egész problémáról – hiszen Oroszország túlságosan messze volt.

    A mi esetünkben ez a karnyújtásnyi távolság komoly lelki bajok forrása lett, mert az áhított nyugati színvonalat többször is már szinte, már majdnem, már sok tekintetben elértük, amikor valami mindig keresztülhúzta a számításainkat. Ilyen „majdnem”-állapot volt a századforduló is. A „komp-ország” mintha a nyugati parthoz lenne közelebb. Budapest európai színvonalú főváros hidakkal, üzletekkel, és földalatti vasúttal, ami igazi kuriózum. Tekintélyes gyárak telephelye, forgalmas dunai kikötő. A magyar gyárosok és mérnökök az újítás és a találmányok lázában égnek, szinkronban a nyugatiakkal. Tőlünk is vásárol a Nyugat, és mi magunk is büszkék vagyunk a magyar ipar gyártmányaira. Feltalálóink messze földön híresek. Megfeszített munka és sikerek, amerre csak nézünk. A városiasodás csillogásán és a technikai újdonságokon túl más, nehézkesebb területeken is érezni lehetett az új időket. A folyószabályozások során olyan mértékű vízrendezés folyt az országban, amelyet többen a hollandok tevékenységéhez hasonlítottak. A legkonzervatívabbnak tartott mezőgazdaságban máig ható változások mentek végbe: a homoki szőlők egész tájakat lendítettek fel, és a háziállatok új fajtái jelentek meg. Az ősi magyar szürkemarha lassan, de megállíthatatlanul szorult a háttérbe a tarkább nyugati fajták terjedése miatt, mert ezek több tejet adtak.

   A világszínvonal kézzelfogható közelségbe került. A kompon a matrózok készíteni kezdték a köteleket, hogy kikössenek a nyugati parton.