Valószínűleg magukat a búrokat is meglepte volna, ha tudják, milyen sokáig szerepeltek a magyar újságok címlapjain. Tulajdonképpen amíg a háború zajlott, az újságok végig vezető hírekben tájékoztatták az olvasókat az eseményekről. De miért tartott fontosnak, érdekesnek a magyar közvélemény egy olyan háborút, amely Magyarországtól már nem is nagyon lehetett volna távolabb, és amelynek konkrét hatásairól csak nagyon áttételesen lehetett beszélni?

Nos, a történetben a jólismert magyar népmesehősök keltek életre, a szegény emberek legkisebbik fiai, a királyok harmadik-szülött királyfiai. A búroknak ugyanúgy nem volt semmi esélyük a győzelemre, mint ahogy a fentiekhez hasonló mesefiguráknak sem. Ugyan hogy is számíthattak volna sikerre a hatalmas Angliával szemben? Esélyeik azonosak voltak a hétfejű sárkánnyal szembeszálló kiskirályfiakéval.

Valószínűleg éppen ez az esélytelenség tette vonzóvá a búrok történetét. A harc egészen ősi és alapvető fogalmak létezését bizonyította, a becsületét, a hazáét, a hősiességét vagy az önfeláldozásét. Csupa olyasmi volt ez, amelyről a kortársak már azt hitték, hogy a romantika korával együtt elenyészett. Ráadásul a helyzet a magyar olvasókat a nemzet 1848-as cselekedeteire is emlékeztette, és a búrok vezetőjében, Krüger elnökben külsőleg is volt valami Kossuth Lajoshoz hasonló.

A királyfi (mint mindig) végzett a sárkánnyal, a búrok pedig (mint a kis népek általában) vereséget szenvedtek. Azok a fogalmak azonban, amelyeket a búrok életre keltettek, egy kissé megint érthetőbbekké váltak az emberek számára.