„Úszás közben énekelni és kiabálni nem szabad”

A szabály az szabály 1900 óta.

Hajós Alfréd vajon négy évvel korábban énekelhetett a Zea-öböl vizében? Nem hinném, hogy énekelni támadt kedve a rendkívül hideg vízben… Lesétált a tengerpartra egyedül, bekente testét faggyúval, bemelegített és beugrott. Nesze neked modern cáparuha és feszített víztükör! Kétszer ért győztesként célba, mondhatnánk (első) olimpiai csúcsot úszott 100 és 1200 méteren.

A siker nem volt előzmények nélküli, évek kemény munkája kellett ahhoz, hogy a magyar Himnusz felhangozzék Athénban. Bár első alkalommal a zenekar az osztrák himnuszt kezdte el játszani, de felismerve a bakit gyorsan váltottak. Később aztán alaposabban megtanulták a világ zenekarai a magyar Himnuszt játszani!

Ki volt ez a mi Alfrédunk? Guttmann Arnold gyermekkorát a Duna egyik kikötőjében töltötte, itt dolgozott zsákhordó édesapja. A fiatal gyermek sokat lejárt hozzá és itt ismerkedett meg a vízzel, az úszás mesterségével. Pireusz kegyetlen vizére felkészülni jó helyszínnek bizonyult a magyar folyó.

Budapest városa fürdőkben nem szenvedett hiányt, így a felkészülést a Rudas medencéiben folytathatta. Olimpiai részvétele is bizonytalan volt, mivel az úszók nevezését nem tervezték. A Magyar Torna Klub vezetésének köszönhetően azonban Hajós Alfrédot is nevezik a tavaszi játékokra. Az arany meghozta számára a sikert, Magyarországon ünnepelt sztár lett belőle.

Az egyetem elvégzése után az aktív sportéletet abbahagyta, építész lett belőle. A sikersorozat azonban itt is folytatódott. Számos nagyhírű épület tervezése fűződik nevéhez: a hajdúszoboszlói gyógyfürdő, a lőcsei és a kőszegi gimnázium, a margitszigeti uszoda és a debreceni Hotel Aranybika.

Coubertin báró a művészetek vetélkedését is szerette volna a megrendezendő sportversenyek egyenrangú eseményévé emelni, így a négyévenkénti játékok idején művészeti versenyek is zajlottak. Az 1912-es játékokon nem volt nehéz dolga a zsűrinek, mivel egyetlen munka, egy vers érkezett be értékelésre. (Később kiderült, hogy ezt Coubertin küldte be álnéven.) Azonban 1924-ben a párizsi olimpián Hajós Alfréd és Lauber Dezső (teniszező olimpikon) egy építészeti pályamunkával nevezett be, amely egy budapesti uszoda terveit tartalmazta. A zsűri tagja volt Bartók Béla is. Ekkor azonban a magyar arany csak ezüstöt ért. Vagy a magyar ezüst aranyat? Egy biztos azonban: ebben az évben nem osztottak első helyet. Ki tudja miért? „Állítólag” Clemenceau szólt bele… Hajósék tervei azonban a legjobbnak bizonyultak, arany ide, arany oda...

Úszott, diszkoszt vetett, futott, focizott és épített. „Hallom, a mint ezer ember egyszerre kiáltja a nevemet s szinte félénken nyúlok a labdához s borzongás vesz erőt rajtam arra a gondolatra, hogy baklövést követek el.” Tudósít, tárcákat közöl és játszik. Saját építészeti irodájának vezetése mellett elvállalta a Sport-Világ főszerkesztői posztját valamint a Magyar Futball Szövetség kapitányi helyét.

Most megkérem a kedves Olvasót, hogy házi feladatként keressen nekem „hajósalfrédokat” vagy „építész-sportolókat” de ha nem talál, jó lesz egy „sportoló-építész” is.

Ha végképp feladná, hát még mindig ott vannak a gyermekeink. Kitudja melyikből lesz még egy „Magyar Delfin”!