A világkiállítás remek alkalom arra, hogy megmutassuk, „milyen haladást tett az ujabb időkben Magyarország”! A fővárosnak van is mit felmutatnia! A „fertőztelenítő”- és a bakteriológiai intézetet, a köztisztasági berendezéseket, az élelmiszervizsgáló-intézetet, a „szöllötelepet”… és még sorolhatnánk.

Nincs is ebben vita, a bizottság nagy egyetértésben dolgozhat mindaddig, míg a hivatalok prezentációja szóba nem kerül. Mert ez már nem nemzeti kérdés, nem arról szól, hogy a „többiekkel” mérjük össze magunkat. Nem ám! Itt már a kerületek presztízséről van szó, arról, hogy melyiknek jussanak majdan a kiállításra készült, dekoratív darabok. És jó alkalom arra, hogy megpróbálkozzunk „polgármesteri nyaklánczokat” is becsempészni a rendszerbe, hiszen Európa nagyvárosaiban már van ilyen…

Fontos kérdés ám az is, hogy kiváló műiparunk darabjait egyenként, vagy „összhangzatos egészként” lenne-e jobb kiállítani! Mert hogyan is kaphatna valós képet országunkról valaki, ha nem látja egészében e nemes helyiségek atmoszféráját? Akár új jelmondatot is javasolhatnánk a világkiállításnak, magyar módra: Mutasd meg a hivatalod, megmondom, ki vagy!