Olvasom, olvasgatom az új és még újabb találmányok leírását s most látom csak, mennyire összetett és kifejező dolog a technika.

Van először is a találmány, ami egy létező probléma megoldására született. Például a dallamos nevű „Temperentia”, ami a szervezet „munka közben és főleg melegben” kialakuló vízveszteségének pótlására hivatott.

Lehet vele szikvizet vagy ízesített szénsavas üdítőitalt előállítani, ráadásul „kellemesen hűvös hőmérséken”. Hasznos találmány, sőt duplán hasznos, mivel nem csak a szervezet vízveszteségének pótlásában segít, hanem ezen italok fogyasztásával kevesebb folyadék is elég ehhez.

Ami jó, sőt triplán jó, mert a kevesebb folyadék egyúttal azt is jelenti, hogy a munkásoknak „ennélfogva elmaradnak subjektiv kellemetlenségei”, melyeket a túlzott vízivás okozott.

Negyedik haszonként egyúttal ugyanezen munkásnak „természetesen munkaképessége is nagyobb”, ami mindenképpen jó. Egyrészt természetesen a gyárnak, hiszen így a termelés üteme nem csökken; másrészt neki magának, hiszen jövedelme múlik ezen.

S ne feledkezzünk el arról sem, „a mi a legtöbb”: a munkás ennek eredményeképp „elvonatik az alkoholtartalmu italok élvezetétől”!

Mert „a mai alkoholellenes világban” a munkások már csak ilyenek. Ha nem jutnak alkoholhoz, „bekebelezik” a rengeteg vizet, utána meg „lankadtságérzésről” panaszkodnak, meg „hasmenésről”.

Jobban is tesszük tehát, ha a szénsavas vizet is csak „felügyelet mellett való kiszolgálással” alkalmazzuk! Ki tudja, mi lenne a vége, ha csak úgy rájuk bíznánk a dolgot…

Lám csak, mire is jó még az új találmány! Kifejezhetjük vele, hogy mit is gondolunk munkásainkról, akiknek egészségét – saját jól felfogott érdekünkben – éppen védeni szándékozunk.

Igen, nagyon összetett és kifejező dolog a technika. Lassan ott tartunk már a „Temperentiával”, mint az egyszeri szabócska a legyekkel.

Hét haszon egy csapásra…