dr.mók

S mit szólna szegény orángután hölgy,ha tudná,hogy mi nők órákig csüngünk a telefonon annak reményében,hogy a zsinór végén barátnőnk bölcsen meg tudja-e ítélni,hogy a FÉRFI miért nem hív másnap reggel,miért nem ad kulcsot a lakásához és miért nem bókol nekünk hosszú perceket a Valencia-Real Madrid meccs alatt.Milyen szép lenne,ha az orángután hölgy meglátogatna,és elmagyarázná nekünk,'primitív' egyedeknek,hogy az orángután férfin azért könnyebb kiigazodni,mert hajtja az ösztöne,hogy egyen,és ha kedve tartja,becsalja párját a hitvesi ágyba.Mennyivel egyszerűbb lenne,ha orángutánként élvezhetnénk a felkelő nap első sugarait,és nem ülnénk órák hosszat egy fodrásznál azért hogy két arnyalattal sötétebb legyen a hajunk,majd a kozmetikusnál azért,hogy a szemöldökünket hozzá igazítsa.Boldogan ugrálhatnánk gibbon társaink között,és rákérdezhetnénk olyan dolgokra,amit most azért nem teszünk,mert nem tudjuk,a pszichológusunk mit szólna bátorságunkhoz. Ezért javasolnám minden nőtársamnak,hogy vállalja fel a fürdőszoba,a manikűr,a habfürdő,a butikok és a szolárium hiányát,és költözzön az orángutánok közé.Az élet szép.Tegyük könnyebbé,élvezzünk a vágyaink beteljesülését.

Barrbara

Én nagyon szeretnék egy családfát készíteni. Legyen benne minden felmenőm és lemenőm! Kimegyek nagyanyáim sírjához, majd elgondolkodom azon, miből lettem, mivé lettem. Eszembejut közben nagyon-nagyon sok rokonom, akikről talán pontosan tudom, akikről csak feltételezem. Logaritmikus ugrásokkal megyek vissza az időben. Eszembe kell, hogy jusson, olyan távoli rokon, akit, amit csak úgy rám ruháztak. Ha térben is ugrok ekkorát, találkozhatm olyan távoli ősökkel, akikkel felruházott a tudomány. Nem dicsekszünk egymással, én azért, mert az evolúció fintorának tartom a rokonságot, ő csupán bölcsességből nem teszi ... talán. Ha lenne egy közös ősünk, megtalálnám a nyomait. Megtalálnám a nyomait? A gorilla, az orángután nem is keresi. Vele nem közölte senki, hogy van egy közös ükkapánk.  Velünk is csak közölték, de nem láttam a fényképét. Nem lóg a falon. Ott vannak a korábbi fényképek, csontvázak, nyomok. Ükkapánknak nyoma sincs. A rokonok sem követelik. Még szerencse, hogy ebben a mikroklímában, mégis nagy messzesében egymástól, egymástól szinte függetlenül, mégis párhuzamosan gondoltunk ugyanarra.  A mikroorganizmusokat vitte a szél, az óceán. Nekik könnyű volt közlekedni a mi kis sárgolyónkon. Az óceánok lakói szintén arra úsztak, amerre csak akartak. Kellett is! Vinni kellet a hírt, minden élőlénynek, hogy most egyszerre lépünk előre egyet a fejődésben. Az iránytartásra is nagy szükség volt! Sosem lett volna ugyanolyan orángután őseiből egyszerre ugyanolyan ember mindenütt. Dacolva az időjárással, a klímákkal, a fizikával.  Bosszantani akarták közben az összes tudományt. Ahol sok a napsütés, ott feketék lettek az emberek, ahol kevés, ott fehérek és szőkék. Sárgák azért lettek, mert a felkelő nap országában, már akkor sem fogadták el a nemzetközi normákat. Azért sokmindent ellestek az európai leszármazottaktól. A 23 kromoszómapárt, a piros és a kék vért, a két fület, a szemek, fülek funkcióit. Azután megint összefogtak, eltüntettek minden nyomot, ami arra utalna, hogy rokonok vagyunk. Ezzel Darwin-atyát akarták bosszantani, őt és követőit. Eltüntették egyszerre. Ma már csak a hasonlóság árulkodik, meg a tiszta hitünk, de valamiben hinnünk kell. Hinni kell az evolúcióban, még akkor is, ha az állítólagos rokonainknak ez nem is olyan nagy dicsőség. Mi meg, szeretnénk tartozni valahová. Ők nem írtják sem egymást, sem a természetet. Megpróbálnak védekezni azok ellen akik bele akarnak avatozni a mindennapjaikba. Többnyire sikerül is, csak az oldalággal van nagy probéma. Az oldalági rokonok, egymásra sincsenek tekintettel, a testvérekre, szülőkre ugyanúgy emelnek kezet. A rokont kiírtani szinte dicsőség. Sajnos! Sajnos, de mi vagyunk a legfejlettebbek. Hála Darwin atyának! Ha elkészül a családfám, mégis büszkén fogom mutogatni. Nem sok híja van, de néhány fényképre szükségem lenne még. Fényképre, pici csontocskára, nyomra. Ami a mentalitásunkban közös, talán az, hogy majdhogy nem egyformán vakarjuk meg fülünket, egyéb viszketős testtájékunkat.